Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

III. fejezet: Meddig élhet tehát a magyar?

— 70 — óvilág és túlvilág bölcselmeivel. De ime a csillagok vizsgálásakor beleestünk az élhetlenség vermébe: adózó szolgáivá lettünk mindazon iparos államoknak, melyek hiúságainkat kielégíthették. Most már kétes dolog: ily növelési rendszer, a jelen való-élet érdekeinek ily erőszakos mellőzése után életképesek vagyunk-e még annyira, hogy utolsó erőnket összeszedve a köztevékenység gyakorlati terén lépést tarthassunk, a vasutak s távirdák szárnyain felettünk átgázoló tevékeny, élelmes, iparos népekkel. 3. Életképességünk. Életképességünk arányos azon erélylyel és akarattal, melylyel életérdekeinket ezután felkarolandjuk — mit ha elmulasztanánk: önmagunk^ idéznénk elő enyészetünket. Életképességünk tehát feltételes. Szerencse, hogy e feltételt önmagunkban feltalálhatjuk. De feltalálni és kivívni? óriási különség. Kivívni most, midőn az idegen nyelvek szorgalmas eltanulása s nagy terjedelemben lett népszerüsödése által ki vagyunk téve a velők elválhatlan kapcsolatban levő eszmék áramlatának: nehéz feladat. Megtartani nemzeti létünket s jellegeinket most, midőn a nemzetközi csereviszonyok akaratunk ellenére is helyt engednek oly behatá-