Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

- 51 ­révei a nyilt csatatéren nem félthetjük a magyart. Szláv testvéreink kivált a felföldön csak a legnagyobb hanyagság mellett válhatnak reánk nézve veszélyessé, mert legkevesb pénzerővel, politikai befolyással birnak s irodalmuk nem mérközhetik a magyar irodalommal saját terü­letükön sem. Déli szlávjaink a törvény utján akarják ön­magukat consolidálni. Pedig ez szintén csak külső irányzat, melynek sikere a közérzülettől, a nem­zet általános lelkesültségétől függ. Most mindenek felett azt óhajtják ők, hogy mondja ki a magyar törvényhozás miszerint: „Dalmátia, Horvát- és Szlavonországok államjogi egységet képeznek s a kö­vetkező elnevezést viselik: „dalmát, horvát és sziavon királyság" s Magyarországgal s a vele egyesült Erdélylyel ugyanegy államközösséget képeznek, ugy ő felsége többi országai, mint más államokkal szemben". A háromegység vagy négy-egység eme theoriája azonban, nyújthatna ugyan némely, most még nem élvezett előnyöket a társorszá­gok közoktatási, közigazgatási s államháztar­tási ügyeiben. De szilárd, tömör nemzetté nem tenné őket, mert szerves egység csak egynyelvű s a műveltség több mint középszerű fokával biró nemzetiségek közt jöhet létre, ahol t. i. 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom