Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

— 41 — tése emiitett hanyagságunknak az, hogy az ipar s kereskedelmi közlekedési és pénzintézeteknél nem a magyar, hanem az idegen elemek vannak túlsúlyban. Ezek boldogulnak szemlátomást, mig a mezei gazda, az ö évenkinti egy termésével nem sokra megy. Nem is értékesítheti 10 — 20—50 —100 szorozva terményeit, mint az iparos és gyáros értékesítheti a gazdasági termények (iparnövények, állattermények) némely részét. Értékesítheti kivált az erdők s bányák termékeit, ha ehez a kellő kiképeztetést megnyerte. De ez hiányzik. Közoktatásunk főfeladata ezelőtt a latin nyelv s meddő tudományosság volt, mely mint látjuk nagymérvben meghozta sajnos következményeit. A latin nyelven kivül a tanodákban a görög és héber — a közéletben a német, olasz, franczia, angol volt kedvenczünk s a sok kedvencz közt elhanyagoltak saját nyelvünket annyira, hogy most sok tehetős család van, ki legkevesebbé tud magyarul, s nem is sokat tart nemzeti nyelvére. Pedig a nemzeti nyelvet el nem hagyni, el nem hanyagolni honfiúi s honleányi kötelem. Azon nemzet, mely saját nyelvét nem tartja önfentartásához nélkülözhetlenül szükségesnek: mindinkább bomlik, pusztul s helyt enged más nemzetiségeknek, mi pedig nem az