Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

II. fejezet: Az életképesség főbb feltételei

— 39 — csinálást, kiképezést. Mellőzte azokat a szabad „nemes" és földmives polgár egyaránt. Láthatjuk, hogy lakosságunk jelentékeny (adataink szerint több mint fele) része, határo­zott foglalkozás nélkül él. Mások meddő fog­lalkozásra pazarolják idejöket és pénzüket. Né­melyek viszont tömegestől tódulnak egy-egy pályára, mely már helyt alig adhat, holott más pályák üresen hagyatnak. Sajnos elhanyagolása ez a haza, a nemzet iránti kötelmeknek. E nagy világon ugyan még egy ország sem érte el a tökélyfokozatok ama netovábbját hol: minden pályának meg van saját embere, minden embernek meg van saját pályája s az életpályák, foglalkozás és életmódok ugy van­nak berendezve, hogy saját szükségleteit, saját terményeiből és saját ipara által kielégitse az ország. Sőt kielégitse gépei segélyével némely más országok igényeit is. De Nyugoteurópá­ban, egy ország sincs oly távol az önerőkifej­tés eme czéljától, mint Magyarország. Nem minden ország érhetné el a közgaz­dasági s társadalmi okszerű rendezettség kellő tökélyfokát, főkép azért, mert egy ország sem dicsekedhetik, hogy mind azt birná: mi népei igényeinek kielégítéséhez, lakosai kényelméhez vagy közművelődéséhez szükséges. Mindemellett, folyton eme czél felé kell s lehet törekednünk annyivalinkább, mert épen

Next

/
Oldalképek
Tartalom