Kubinyi Lajos: Meddig él a magyar nemzet? : Nemzeti lét-kérdés : Hazánk fiainak és leányainak (1873)

IV. fejezet: Mit kell tennünk és kerülnünk?

— 95 — vesb mint egy százaléka u. m. iparral 646,964; kereskedéssel 133,582 egyén. És pedig nálunk az iparos is legnagyobb részt kis iparos, kézműves; a kereskedő kis-boltos, ki czikkeit Bécsből másod, harmadkézből nyeri. Ily nemzetgazdasági viszonyok közt csoda, hogy még létezünk. Csoda, hogy a gyáros s kereskedő és ebből fejlődő polgári vagyonos osztály a szomszédországokból el nem árasztotta hazánkat, el nem foglalta városainkat. Mig hazánkban is tekintélyes osztálylyá nem képződnek a kisbérlők falvainkon s pusztáinkon, a polgárok pedig városainkban, addig nem mondhatjuk, hogy létünk kellően biztosítva volna. Mert nemzettestünk nagyon homogén, nagyon nomád, földmivelői jellegű, melynél hiányzanak azon tagok, azon orgánumok, melyek más államokban a haladás, a vagyonosbodás főtényezői. Oly államban, mely saját igényeit önerejéből kielégítheti, egészen más arányokat találunk a foglalkozásra nézve. Az iparpályáknak, melyek nálunk a lakosságnak csak 1 — 2 százalékát foglalkoztatják, holott máshol 30—40 — 60 stb. százalékát képezik, azon jelentősége is van, miszerint foglalkozást nyújtanak a gyermekeknek s öregeknek és kivált a nőnemnek átalában, melynek munkaköre nálunk igen korlátolt. Nálunk a nőnem kevés pályaszakra szo-