Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

35. §. A MAGYAR ALKOTMÁNY JELLEMZÉSE. 81 alkotmány téves felfogásán alapul és igen könnyű a magyar alkotmány történetéből kimutatni, hogy a király Magyarországon a főhatalom gyakorlásában önkényszerüleg soha sem járhatott el, mert míg a törvényhozó hatalom a király és nemzet által közösen és egyedül ors::ággyülésileg gyakoroltathatott, addig a kormányzatra és ennek az alkotmány és törvények értelmében való kezelésére is biztosított a nemzet magának befolyást. Ugyanis a nemzet alkotmányos részesedését, és pedig először is a törvényhozásban, több rendbeli adataink és törvényeink a királyság kezdetétől fogva hitelt érdemlőleg bizonyítják. így már sz. István, ki a nemzetre nézve életkérdéssé vált újítások keresztülvitelére némileg nagyobb és önállóbb hatalommal intézkedni feljogosítva hitte magát, törvényeiben a kir. tanács, előkelők gyülekezete s a közgyűlés hozzájárulásáról emlékezik. (II. könyv, 19., 23., 27., 35. fej.), aminthogy ezt Hartvic is bizonyítja róla. I. András, 1057. okmánya, Sz. László, végz. I. könyv, élőbeszédje, Kálmán, végz. I. könyv, előbesz. 11. §., II. Géza, 1156. évi, és III. Béla 1179-iki okmányai szerint országgyűléseket tartottak, aminthogy II. Endre 1222. és 1231-diki, valamint IV. Bélának 1267-diki végzeményei is országgyűlésen keltek. Kun-Lászlónak 1289. okm. is országgyűlésről emlékezik, s ugyanezt III. Endre hires 1291- és 1298-diki végzeményei is kétségtelenné teszik. De hogy ezenkivül a kormányzat alkotmányos szellemben vitelére is befolyt a nemzet már az Arpád-királyok idejében, azt az aranybulla 31. czikke, mely a nádornak kötelességévé teszi, hogy őrködjék, miszerint sem a király, sem más a törvényeket meg ne szegje, az 1231-dik évi bulla 3. pontja, mely azt határozta, hogy a király, ha az országgyűlés panaszt emel a nádor ellen, tartozik helyette mást nevezni; továbbá az 1291 : 9. és 31. t. czikkek, melyek szerint a kormányzatban főorganumait a király, u. m. a nádort, országbírót, tárnokot és kanczellárt az országgyűlés beleegyezésével válaszsza, s a főispánokat az országgyűlés évenkint megszámoltassa, végre az 1298: 23. t. cz, mely a királyt minden intézkedésében a kir. tanács beleegyezéséhez köti, eléggé bizonyítják. — A vegyes házbeli királyok idejében is szakadatlanul tartott országgyűléseken a nemzet törvényhozási jogát kétségbe nem is vonható módon gyakorolta, s a Hk. II. B. 3. cz. szerint a törvények csak a király és nemzet közegyetértésével hozattak. Hogy pedig a kormányzatra s egyáltalában a felségjogok egyes ágazatainak mikénti gyakorlására e korszakban is nagy befolyással volt a nemzet: azt az 1386 : 3., 1439 : 2., 1464 : 2. és 3., 1486 : 60., 1495 : 8., 1498 : 7., 1507 : 3., 4., 5., 7., 8. stb. t.-czikkek a legszembetűnőbben bizonyítják. — Történelmünk utolsó korszakában pedig részint a Habsburg-királyok alkotmányellenes politikája, KORliUIA' : ÁLLAMJOG. 6