Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

32. §. MAGYAROrSZÁGI ALAPTÖRVÉNYEK. 73 pittatott, hogy Magyarország nem más idegen tartományok mintájára, hanem egyedül eddigi, a magyar országgyülésenhozottésjövendőben is ekkép hozandó törvényei szerint kormányozandó és az ország területéből is semmi el nem szakitható. Es e törvényt a törvényhozás akkor oly fontosnak tekintette, hogy még azon záradék alól is kivette, mely az örökös királyok hitlevelében és esküjében előfordul akkép, hogy az ország jogait, szabadságait és törvényeit megtartandják »ugy, a mint azoknak értelme és használata felett a király és országgyűlés megegyeznek. « Még nagyobb fontosságra emeltetett pedig e t. -cz. az által, hogy e törvény határozatának a nőágakból származó minden király részéről leendő megtartása a pragmatica sanctio elfogadásának egyik feltételéül tüzetett ki az 1723: 2. t. -cz. 9. §-ában. És habár ekkép, az ő Felsége uralkodása alatt álló többi örökös tartományokkal a pragmatica sanctió folytán létrejött kapcsolatával szemben, eléggé biztosítottnak látszott is alakilag Magyarország saját alkotmányának megfelelő önállása és függetlensége, mégis a nemzet, II. József példáján okulva, jónak látta az országnak ezt a pragmatica sanctióban kikötött önállását ismét, és pedig a lehető legvilágosabban és minden kételyt kizáró módon hangsúlyozni egy ujabb alaptörvényben. És ez: az 1791: 10. t. -cz., melynek világos tartalma igy szól: »Ámbár az uralkodó ház nőágánakaz 1723: 1. és 2. t. -cz. által Magyarországon és kapcsolt részeiben megállapított örökösödése ugyanazon uralkodót illeti, a kit a megállapított örökösödési rend szerint az elválaszthatlanul és feloszt h a 11 anul bírandó örökös tartományokban illet: Magyarország mindazonáltal szabad ország s egész uralkodási formájára nézve ide értve az ország mindé nnemü kormányhatóságait is, független és semmi más országnak vagy népnek alávetve nincs, hanem saját önállással és alkotmány nyal bír, és ennélfogva törvényesen megkoronázott örökös királya, tehát ő Felsége és utódai Magyarország királyai által saját törvényei és szokásai szer int, nem pedig más tartományok módjára kormányozandó és igazgatandó — igy kívánván ezt az 1715: 3. és 8. s az 1741: 41. t. czikkek is. « Az előadottakból kitűnik tehát, hogy az 1715: 3. és az 1771: 10. t.-czikkek az ország alkotmányos önállását, függetlenségét és területi épségét biztosítván, fontos helyet foglalnak el alaptörvényeink sorá-