Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

58 E. R. ELSŐ SZAK. MÁSODIK FEJEZET. szükségesnek nem látta, vagy míg a kedvező körülmények és a nemzet politikai miveltsége ezt lehetővé nem tették. Az a körülmény tehát, hogy az ősszerződés pontjainak érvényét alkotmányunkban minden időben, tehát nemcsak a királyság felállítása előtt, hanem ez után is mindaddig feltaláljuk, míg irott törvények alkotmánynak főbb elveit meg nem határozták; továbbá, hogy az idő folytán alkotott törvények is az addig fenállott alkotmányt tükrözik vissza, nemcsak, hanem arra egyenesen hivatkoznak is: eléggé igazolja, hogy a magyar alkotmány­nak csakugyan alapja az ős- vagy vérszerződés, melynek míg irott törvények alkotmányunkat nem biztosították, ép oly érvénye volt, mint a később alkotott alaptörvényeknek, melyek ismét csak az ősszerződé­sen sarkallt alkotmánynak, habár kor- és czélszerü módosítások- és helyes átalakításokkal, elveit és vezéreszméit tartalmazzák. Es hogy Magyarország a királyság felállítása előtt, tehát a honalapítástól kezdve csakugyan alkotmánynyal birt, azt az eddig mondottakon kivül — ha a hazai chronikások öszhangzó tudósítását figyelembe nem ven­nők is — minden kétségen kivül helyezik bölcs Leo és »biborban szü­leteti Konstantin keleti császárok és a honfoglaló ősök kortársainak teljesen hitelt érdemlő tudósításai; kétségkívül helyezik honrendező első nagy királyunk sz. Istvánnak ránk maradt törvényei, melyekben ő az ősi szokás és alkotmányra, nevezetesen a honfoglaló apák szoká­saira hivatkozik, azoknak tiszteletben tartását Imre fiának is szivére kötvén; kétségkívül helyezik az ősi szokás és alkotmányra egyenesen hivatkozó későbbi törvények; de kétségkívül helyezi végre maga a jó­zan ész és a dolog természete is, mely szerint lehetetlen feltennünk, hogy egy, számra nézve, szemben az európai nagy néptörzsekkel nyo­matékosnak épen nem mondható nép, állami szervezetének józanul átgondolt megalapítása, egy helyes alkotmány nélkül, itten Európa szivében, annyi ellenséges népek közé ékelt területen szabad hazát alapíthatott, annál kevésbbé pedig azt egy századon át fentarthatta volna. Az ős- vagy vérszerződés hitelességére felhozottakhoz járul végtére a névtelen jegyzőnek is eléggé bebizonyított hitelessége, me­lyet az e tárgy körül kifejtett kutatások mai világánál többé kétségbe vonni rosz akarat és vastag elfogultság nélkül alig lehet. Az ó'sszevződést, alakjától eltekintve, egyedül tartalmánál fogva az alap­törvények közé sorozzák : Petrovics, Ürményi, Lakits, Gustermann, Sehwartner (Statistik d. Königr. Ung. II. k.), Fényes (Statistikájának II. k.), Beöthy, Virozsil, Fogarassy és Toldy Ferencz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom