Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

E. K. ELSŐ SZAK. ELSŐ FE.TEZEÍ. szág kormányzatának alkotmányos szellemben vitelére, régibb törvényei megújítása, majd ujaknak alkotása által megszilárdítani és biztosítani — habár gyakran sikertelenül is. E korszak első részében, mely I. Ferdinándtól fogva I. Lipótig lefolyt, alkotmányfejlődés tekintetében több nevezetes változás észlelhető. A királyi szék betöltésére nézve az örökösödési rend határozatlanságát, — miután annak rendje, valamint a nőági örökösödés megállapítva nem volt — a még élő király utódjának, még pedig a körülményeknél fogva mindig az első szülöttnek, ki már többnyire német császár és az ausztriai tartományok örökös ura volt, választása pótolta. A mohácsi vész után, csupán a nemesek közönségévé, tehát aristokratikussá alakult megyék, hatalmas fejlődésnek indult politikai élettel, a kormányzat terén való túlkapásokat ugy szólván egyedül voltak képesek némileg ellensúlyozni, az 1545. 33. t. cz. azon határozatára támaszkodva, mely a megyei tisztviselőknek meghagyja, hogy »ne engedelmeskedjenek ő felsége és helytartója oly rendeleteinek, melyek az ország köztörvényeibe ütköznek.« Állandóvá lett a nemeseknek megyénkénti képviseltetése az országgyűlésen, hol azóta, hogy Rákos teréről a termekbe tétetett át a tanácskozás, lassankint a két táblai rendszer kifejlődött, mely állandóvá és törvényessé azonban csak az 1608. k. u. 1. t. cz. által lett, amidőn (ugyanazon t. cz. által) az elemeiben már az előtt fenlétezett négy o r s z ág o s rendnek szervezete is határozott alakot öltött ugy, hogy ezután az országgyűlésen való részvétel is ahhoz köttetett. — A m. kir. kancelláriának függetlensége (az austriaitól) és önállósága, úgyszintén a nádornak, azon esetre, ha a király az országban nem tartózkodik, a magyar tanácscsal együtt teljhatalmú igazgatási joga az 1608. k. e. 10. és 18. t. czikkekben, valamint ezeket újra megerősítő későbbi törvényekben kimondatott — habár legtöbb király részéről tiszteletben nem tartatott is. A vallásszabadság tekintetében az 1605diki bécsi és 1645-diki linczi országgyülésileg is beczikkelyezett békekötések eléggé megnyugtató intézkedéseket tettek, habár az ezentúl is gyakran megújuló sérelmek végorvoslása későbbi időkre maradt. A törvényhozó hatalom gyakorlatára nézve eddig fenállott elveket az 1635-ik évi országgyűlés azon határozata által látta szükségesnek felújítani, mely szerint »törvényt csak a király és rendek együtt alkothatnak«. Az ország területi viszonyaiban és következményeikben mélyen ható változások történtek. Erdély és vele Magyarország több megyéinek különválása, az 1556. kimondott és 1571. tényleg életbeléptetett erdélyi fejedelemség által, valósággá lett. Horvátország legnagyobb része, valamint Szeréin, Verőcze, Pozsega és