Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Ötödik szakasz: Az állami hatalom gyakorlásának módja Magyarországon

398 ÖTÖDLK SZAKASZ. NEGYEDIK FEJEZET. ágazása esetében a szavazatok megszámlálása gyakorlatba jött, az a szokás honosult meg, hogy a sz. kir. városok követeinek egész 1848-ig összesen csak egy szavazat tulajdoníttatott, mi ellen a sz. kir. városok részéről gyakran, bár hiába, történtek felszólalások, melyeknek csak az az eredménye lön, hogy az 1825/7., 1839/40. és 1843/4-diki országgyűlések alkalmával a szavazatok aránya és meghatározása tárgyában többrendbeli javaslat készült. Egyébiránt a nagyobb sz. kir városok 2, a kisebbek egy követet küldtek s gyakorlat szerint egy személynek több város képviselete is meg volt engedve. ] 848 előtt mindegyik szab. kir. város testületileg véve, nemesi szabadsággal birt, s mint egy nemes személy »sicut una persona nobilis« tekintetett; ennélfogva: mindegyik sz. kir. város földjét sajátul birta s azon, mint földesúr, a kir. kisebb haszonvételeket gyakorolta, a nemesi felkelésben részt vett, a hatalraaskodási dijat mint egy nemes személy fizette vagy kapta, nemesi jószágokat birhatott, melyek tekintetében azonban a megyei hatóságot elismerni tartozott, ilyen jószágokat szabadon szerezhetett is — mígnem az 1542: poz?. 33. t.-cz. a lex amortisationist a nemesi jószágok bármily czím alatti szerzésére ki nem mondta, indokul azt hozván fel: »quod huiusmodi bona communitati donata, cum haeredes eorum nunquam deíiciant, ad fiscum regium nullo unquam tempore devolvantur.« Mivel azonban mindegyik város csak testületileg véve birt nemesi szabadsággal, ez a városi polgárokra ki nem terjedt, kik egyébiránt ép ugy, mint a nemesek, az egész országban vám- és helypénztől mentesek valának. Egyéb jogai a sz. kir. városoknak voltak, hogy felsőbb felügyelet mellett belügyeikben, ugy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás tekintetében, intézkedhettek; határozataikat, valamint a törvényeket és kormányrendeleteket saját választott közegeik által hajthatták végre, helyhatósági szabályokat hozhattak, egyházi védhatalomraal, melynélfogva lelkészeiket választhatták (1681: 41.), heti és országos vásárok tarthatásának jogával, saját czimerrel és pecséttel s azon kiváltsággal birtak, hogy a királyi béren (census sancti Martini), hadi adón és katonasz'tllásoláson kivül egyéb terhet nem viseltek, sőt a bányavárosok — valamint minden városban a városi tanácsosok saját lakházaikra nézve — a katonaszállásolástól is mentek valának (1715: 43., 1719: 7., és 1723: 65.) és végül, hogy örököltek a városiak urafogyott vagyonában, a mely tehát nem szállt a koronára (1649: 16.) Mindezen felhozott önkormányzati jogok gyakorlásából azonban a városi polgárság legnagyobb része ki volt zárva, és igy az önkormányzat igazi elve és lényege a sz. kir. várusokban megvalósítva nem volt. A várost megillető összes jogokat ugyanis a városi külső és