Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Tartalommutató - Bevezetés

A MAGYAR ÁLLAMJOG IRODALMA ÉS RENDSZERE. 1? e bevezetés is, az államjogra vonatkozó előleges ismeretek tekintetében, igen becses, s szerzőjének az abban megérintett kérdésekre nézve helyes felfogását tanúsítja. Nagyobb számmal, mint a rendszeres művek jelentek meg, különösen e század utolsó évtizedeiben, az egyes államjogi tárgyakról irt s néha jeles dolgozatok, melyek közt főleg Kollár Adám Fer. nagybecsű műveit kell különösen is kiemelni. 0 az államjog egyes részeit ritka alapossággal és helyes felfogással tárgyalta, s művei, melyek már megjelenésokkor rendkívüli tüneményekként fogadtattak, államjogi irodalmunk valódi díszeit képezik most is.3) Kisebb-nagyobb érdeket szereztek e téren továbbá B á r d o s s y, B a r i t c h Batthyányi, Bél M., Benczúr, a két Décsy, Hajnóczy, Katona, Keresztúr y, Kerchelich, Koppy. Kovachich M. Gy.: Lakits, Pálma, Pray, Reviczky, Schwartner, T o m k a-S z á s z k y stb. stb. J) Bencsik M. mint jogtudósnak jellemzésére nézve lásd Pauler Tivadar jeles értekezését az »Uj magyar múzeum* 1S55. évf. 181 —191. lap. 2) Gustermann : »Ung. Staatsrecht« cimü művében Bencznrt állítja a Grossing-féle államjogi mű szerzőjének, s ugylátszik Schwartner is (Statistik des K. Ungern. 2. kiad. 14. lap). Bencznrra céloz — hogy mii}- alapossággal, nehéz volna elhatározni, jólehet Benczúr, művei után itélve, több alakban tűnik is fel. De bárki legyen is a magyarok közül szerzője e műnek, az a legtalálóbban jellemzi Mária Ter ezia uralkodásának hatását, ruelyet csak egy n. József uralkodása volt képes elenyészttetni. Magának a műnek jellemzésére pedig alig találhatni alkalmasabb kifejezést, mint előszavának következő szavait (melyet ugyan Schwartner nem a mű szeerzőjétől eredetinek állit) : »Munus erat aulae, cui obstrictus fui, promovere commoda.« 3) V. ö. Szalay László emlékbeszédét: »Kollár F. mint magyar jogtudós« az Akad. Évk. V. k. 289 — 302. 20. §. III. A XIX. század. A XVIII. század vége felé s főleg az 1790-dik évvel megindult virágzását államjogi irodalmunknak, a XIX. század első évtizedeiben hirtelen hanyatlás, illetőleg megállapodás követte. A francia forradalom-, majd császársággal viselt háborúk hatása, I. Ferenc 1811— 1825-ig folytatott alkotmányellenes uralkodásának következményei, s ennek megszűnte után is (1825—1848) a szólás- és sajtószabadságra rakott, és igy a szellem szabad röptét gátló bilincseknek következetes fentartása okozták, hogy — dacára a XVIII. század utolsó évei óta nagyobb számmal feltalált és közzétett, s különösen közjogi viszonyaink keletkezése- és történetére kellő világosságot derítő nagybecsű oklevelek és régibb törvényeknek, melyekben államjogi s jogtörtéKORBULY : ÁLLAMJOG. ^