Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

138 E. R. MÁSODIK SZAK. HARMADIK FEJEZET. vállaló, vagy már teljesítő férfiakat a házközösségbe felvehetnek; ha azonban csak egy nő maradván a házközösségben, ez oly férfiúhoz megy nőül, ki a határőri kötelességet el nem vállalja, ez esetben a birtok két év alatt határőrnek eladandó. Valamely házközösség teljes kihaltával s végrendelet nem létében, nemre való tekintet nélkül, a közönséges örökösödési jog áll be; csakhogy az örökösök az ingatlan birtokot a határőri kötelezettség teljesítése mellett tarthatják meg, ellenkezőleg köteleztetvén két év alatt azt eladni. Végrendeletileg a házközösségi birtokról csak a házközösségi család utolsó ivadéka rendelkezhetik, amennyiben nincsenek oly egyének, kiknek részére a határközösségi házban való visszatérés fentartatott, (22—25. §§.) Ily egyének pedig a határőrvidék olyan tagjai, kik mint katonatisztek, tisztviselők, csendőrök stb. közszolgálatban állván, a házközösségi vagyon haszonvételére igénynyel nem birnak, mindazonáltal a házközösségi viszonyba való visszalépési joguk, a határőri kötelezettségek teljesítése mellett, fenmarad (48. §.) Végrendelet és örökösödésre képes személyek hiányában a birtok a határőrvidéki intézményre száll s uj telepítésekre, vagy pedig telekkel nem biró családok segélyezésére fordítandó (26. §.). Valamely házközösség felosztása csak e törvényben meghatározott módon eszközölhető (39—43. §§.) Megengedte e törvény a határőrvidékből való kiköltözködést is, ha az illető katonai kötelezettségének hadi szolgálatban már eleget tett; de ezáltal a házközösségi-vagyonra nézve minden jogát elvesztette. — A katonai szolgálati idő is, egy méltányosan szabályozott besorozás által, megrövidíttetett. — A határőrvidéki községek a határőrvidék kiegészítő részei maradtak ugyan továbbra is, de saját községi szervezetet nyertek. 2. Ami a határvidék közigazgatási szervezetét illeti, e tekintetben, az egész kat. határőrvidéknek a XVIII. században megtörtént végleges szervezése után az egyes külön parancsnokságoknak a horvát és slavon határőrvidéken megszüntetésével, az egész horvát-slavon és bánsági katonai határőrvidék két parancsnokságnak, a zágrábi és temesvári főhadi parancsnokságoknak rendeltetett alá. Ennek alapján, az 1850. május 7-diki határőrvidéki alaptörvénynyel egyezőleg, illetőleg ennek kiegészítéséül az 1851. jul. 28-án kibocsátott rendelet is, az eddigi felosztásra tekintettel, az egész katonai határőrvidéket szintén két parancsnokságra osztotta. a) A horvát-slavon parancsnokság, melynek »országos katonai parancsnoka« (Landes-Militárcommaudant) Zágrábban székelt, tíz határőri ezredet foglalt magában, u. m. az 1. sz. liccait, a 2. sz. ottocsányit, a 3. sz. ogulinit és a 4. sz. szluinit (ezek alkották az egykori