Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

128 E. N. ELSŐ SZAK. MÁSODIK FEJEZEf. neti müvében (Hist. Sálon. C. I.) Dalmatia kiterjedéséről ezt írja : »Nunc ergo Dalmatia est regio, incipiens ab Epyro, ubi est Dyracbium, et protenditur usque ad sinum Quarnerium.« Ugyanezt állítja a XVI. századbeli nagy történetíró Istvánffy is, ki a Dalmátiából magyar uralom alatt maradt tengeri részeket müve több helyén gondosan megkülünbözteti Horvátországtól. Az oklevelek közöl pedig egymagában is elegendő az 1358. februárban Nagy Lajos és Velencze között létrejött azon békekötési okmány, melyben Velencze »lemondott egész Dalmatiáról a quarnerói öböl közepétől Dyrachium határáig* stb. Midőn Dalmatia a velenczei köztársaság hatalmába került, körülbelül a mai buccarii tengermelléki kerületet alkotó rész továbbra is a magyar uralom alatt maradt. Ezen a magyar uralom alatt maradt tengeri részeket törvényeink folyvást mint eredetileg Dalmatiához tartozó részeket említik; igy p. o. az 1596: 32. t.-cz. (mely a Zrinyi-jószágot képező Buccari, Grobnik és Herlin várakat »in Dalmatia, circa littora maris Adriatici« fekvőnek mondja); az 1608: k. e. 12. t, cz. 1. §-a, (mely Zenget, a mostani szabad kikötő várost a tengerparton, »in Dalmatia« kitétellel említi); az 1647: 50. t. cz., (mely a tengeri és horvátországi részeket egymástól megkülömbözteti ekkép : »in partibus Maritimis et Croaticis«); az 1659: 85. t. cz. 2. és 5. §§. és az 1687 : 71. t. cz. stb. Mindezen törvények daczára azonban, melyek a nevezett és Dalmatiához sorolt tengermelléki részt gondosan megkülönböztetik Horvátországtól, ez igényt formált az említett részekhez, főleg mióta a háborús idők okozta zavaros körülmények közepette az 1647 : 57. t. cz. által azoknak igazgatása ideiglenes zágrábmegyei tisztviselőkre bízatott. Ez idő óta a tengeri részeket a mai Horvátország magának követelte. Midőn a Wesselényi-, Zrínyi-, stb.-féle összeesküvés felfedezése után Zrínyi és Frangepán, ki családjának utolsó tagja volt, Bécsújhelyen kivégeztettek s javaik is elkoboztattak, ezek közt a tengermellék nagy része is, mint Zrinyi-Frangepán-féle jószág, a fiscus által elfoglaltatott s III. Károly idejében a horvátországi katonai határőrvidékhez kapcsolva, katonai módon kormányoztatott, mignem Mária Terézia már 1776-ban kijelentett szándékához hiven, 1777. sept. 5-én 4527. sz. a. kelt rendeletével az eddig katonai hatóság alatt levő Buccarit, Buccariczát és Porto-Rét szabad révpartoknak nyilvánítván, a hozzá tartozó részekkel ugyan együtt Horvátországba keblezte, de a fiumei kormányzónak rendelte alá. Az 1779-diki, Fiumét Magyarországba bekeblező okmány is Buccarit és kerületét Horvátországhoz tartozónak mondja — még pedig »eredetétől fogva«, a miben fentebb előadottak után, bizonyos, hogy téved, hacsak Horvátor-