Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Második szakasz: Az ország területének és alkatrészeinek államjogi viszonyai

Ü2 E. R. MÁSODIK SZAK. MÁSODIK FEJEZET. 44. §. Dal m A törsz á g. Kálmán, egyike legjelesb királyainknak, midőn egész Horvátországot végleg és állandóan a magyar sz. koronához csatolta, ugyanakkor a keblében már jóval előbb fogamzott nagyszerű eszmét, Dalmatia elfoglalása által Magyarországot tengeri hatalommá emelni, s igy népének a világkereskedelemhez utat nyitni, 1102. bevégzett diadalmas hadjárata, s ekkor és ezután a dalmát városok iránt tanúsított tapintatos és emberszerető bánásmódja által megvalósította ; amennyiben az igy megszerzett tengermelléki részeket, melyek a szigeteken kivül a régi római-dalmát városokból állottak, nemcsak régi helyhatósági jogaik élvezetében meghagyta, hanem uj kiváltságokkal is felruházta, melyeket utódai is megerősítettek és érintetlenül hagytak. Dalmátia tehát a magyar sz. koronához, ép ugy, mint Horvátország, kiváltságos állás mellett, de egy és ugyanazon állami közösségre csatoltatván, jogai és kiváltságai abban állottak, hogy az egyes városok püspökeiket, grófjaikat, mint akkor a város közigazgatása élén álló tisztviselőt nevezték, és biráikat szabadon választhatták, s biráik a városi lakosok ügyeiben azok régi szokásai szerint hozhattak Ítéletet ; kereskedelmi és hajózási szabadságot élveztek; a királyt illető vámon, s a bánnak kijáró némely jövedelmeken kivül egyéb szolgáltatást nem teljesítettek. Mindezen kiváltságaik mellett azonban szorosan Magyarországhoz lévén fűzve, a király által kinevezett horvátországi bánnak hadügyi és legfőbb közigazgatási hatósága alatt állottak, sőt igazságszolgáltatás tekintetében nemcsak a másodfolyamodásu báni törvényszék, hanem az ennek legfőbb folyamodásban felette álló magyar királyi curia hatásköre Dalmátország is mindenkor kiterjedt. Dalmatia birtokát azonban Magyarország békésen nem élvezhette, mert hatalmas vetélytársai akadtak egyrészről a tengeren hatalmas és Dalmatia bírásáért mindenre kész, ravasz és fondorkodó velenczei köztársaságban folytonosan, másrészről egy ideig a keletrómai birodalomban; mely utóbbi a hatalmas és nagyravágyó Comnen Manuel császár alatt elfoglalván Dalmatiát, 1165 — 1181-ig bitorolta, a midőn III. Béla alatt újra a magyar uralom alá visszakerült. A velenczei köztársaság ellen az egész Árpád-korszak alatt folyvást fegyverrel kellett Dalmatia birtokát megvédeni, a melyet főleg a IIT. Endre alatt tetőpontra hágott s halála után is még jó ideig tartott zavarokban Velencze részéről komoly veszély fenyegetett; mignem Nagy Lajos királyunk Velencze hatalmát is 1357-iki fényes hadjárata által megtörte. Ennek következtében kényszerítve lön Velencze a Nagy