Korbuly Imre: Magyarország közjoga illetőleg magyar államjog rendszere, kapcsolatban az ország közigazgatási szervezetével (1877)

Első szakasz: A magyar alkotmány történeti kifejlődése és közjogi jellege

36. §. MAGYARORSZÁG ÖNÁLLÓ ES FÜGGETLEN. 87 s megőrizte az ország függetlenségét Manuellel szemben. Ennek halála után pedig a kelet-római birodalom sokkal gyengébb volt, hogysem országunk függetlenségére nézve veszélyessé válható tervekkel még csak foglalkozhatott volna is A római szentszék részéről is támasztattak igények a Magyarország feletti főúri hatalmat illetőleg. A pápák egyik legnevezetesebbje VII. Gergely, a Salamon és Géza közötti viszályok alkalmával, Magyarországot a római szentszék hübérének nyilvánította, mivel, mint állitá, István, midőn koronát kért II. Sylvester pápától, országát a szentszéknek felajánlotta. De — mellőzve itt annak tárgyalását, hogy legkisebb okunk sincs feltenni sz. Istvánról, hogy ő, ki politikai ugy, mint különösen egyházi intézkedéseiben is az ország függetlenségére különös súlyt fektetett, ha felajánlotta is az országot, legfeljebb csak egyházi tekintetben, a lelkiekben való hatalmat illetőleg tehette azt, miután az ország nem volt családi tulajdona, hogy arról tetszése szerint rendelkezhetett volna — valamint ekkor nem adott a nemzet semmit VII. Gergely követelésére, hanem megkoronázta I. Gézát mint önálló és független királyt: ugy később is, minden tisztelet daczára, melylyel a nemzet és királyai a sz. szék iránt viseltettek efféle igényeknek az ország erélyesen ellenállott ugy, hogy VIII. Bonifácz után, kinek követeléseit, Róbert Károly megválasztása alkalmával, köztudomás szerint határozottan visszautasították őseink, nem találkozott már egy pápa sem, ki többé hasonló igényekkel előállott volna. A töröknek, főleg a mohácsi vész után hazánkban mindinkább terjedő hatalma az ország függetlenségén kivül annak lételét is komolyan veszélyeztette. És jóllehet az ország egy részét a fővárossal együtt hatalmába kerítette, de az igájától menten maradt rész magát a török uralomtól egészen függetlenül viselte, s királyaink mit'sem akartak tudni a török szultánok főúri hatalmáról; mig végre is az ország folytonos törekvését a török iga lerázásában, az elfoglalva tartott részek visszavétele- s a törökök teljes kiűzésével a XVII. század végén s a XVIII. elején, teljes siker koronázta. 1. A magy. alkotmány jellemzésére nézve Bartal Gommentárjain kivül, melyek főleg a középkori alkotmány történetére vonatkoznak, lásd Pauler jeles értekezését az Egyet. magy. encyclopaed. II. k. 799—805. lp. ós Wenzel G. szintén nagybecsű értekezését »Mag3Tarország és Erdély 1848 előtti alkotmánya*, a »B.Pesti Szemle« XI. k. 341 — 354. lp. Ezen két értekezésnek, habár rövid, de szórólszóra való kivonatát adja Récsi Közjogában (II. kid. 19. §.) — A német államjog értelmében vett rendi alkotmányra nézve 1. Jarclce: »Die stándische Verfassung und d. deut. Constitutionen« cz. Lipcsében 1834. megjelent műv. ; mig ellenben a képviseleti alkotmányra nézve eléggé ismeretes Guizotnak : »Histoire des origines du gouvernement représentatif en Europe« (Párizs 1851.) cz. műve.