Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)
-lőhetne, ugy hiszem, az ezen jelen szerkezetébe 1533-ban öntött székely krónikának alapjául szolgáló forrásokat ezen idötájnál feljebb vinni. Söt a benne előforduló görög szavak egyenesen azon időre mutatnak, midőn a ker. vallás Erdélyben a görög térítők által terjeszttetni kezdett. Mindezekből már azon szerény véleményemet merem kimondani: hogy a rabonbán név nem oly öseredettí, hogy azt, egész Attiláig fel lehetne vinni, s a szláv népeknél a 7-ik században már általánosan használatban levő bán szót tőle származtatni; hanem megfordítva a székelyek is ez elnevezést, legalább annak egyik részét, a bán szót, a szlávoktól vették át, még pedig akkor, midőn Árpád magyarjaival csatlakozva, ettől egy, a bánihoz — e korban divatozott szerkezetet értve — mindenben hasonló szerkezetet nyertek. A rabonra nézve Szabó Károly véleményét vagyok hajlandó elfogadni, mely szerint az rovó-t jelentene s a két szó együtt nem rabon, hanem rovó — vagy ravóbánt. *) Ezzel azonban még nem hiszem eléggé indokoltnak azon állításomat, hogy a bán szó szláverecletü volna. Az okokat, melyek bennem a mondott nézetet érlelték meg, a következőkben foglalom egybe. Először is, hogy a fentebb elmondottakat röviden öszszefoglaljam, sehol sem olvassuk az említett krónikán kívül, hogy a hunoknak Európában szereplésök első idejekor valamely vezérök ily néven neveztetett, vagy hogy bármely alakban is e név a hunoknál előfordult volna. Az avarok szereplésekor a 6-ik század közepe táján előfordul ugyan egy Baján nevü avar vezér; de világosan fel van jegyezve, hogy e név, mint fentebb is előhoz ám, tulajdonnév és nem méltóságot vagy hivatalt jelent, s rokonsága a nyelvünkben ma is előforduló baj, bajnok, Baja nevekkel felismerhető. Ezenkívül, ha a székely krónikában előforduló rabonfom nevezetet már Attila idejéből származtatjuk:
