Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 47 tést csak az arany bulla korában keresé, s némileg" ezzel hozta kapcsolatba, s ez idö előtt több bánról, mint egyedül szlavóniairól tesz említést, kik pedig mind a három tartománynak bánjai voltak. Csekély véleményem szerint ez egyesítés III. Béla idejében, s pedig a következő körülmények folytán történt. Ugyanis azon zavarok következtében, melyeket az ezen időtájban élt ravasz és számító Comiien Mánuel görög császár III. István nagybátyjai oltalmazásának ürügye alatt oly célból támasztott, hogy ezáltal Magyarország uralmához magának utat készítsen,, 1165-ben Dalmátia a görögök hatalmába került; s habára következő évben viszszafoglaltatott is a magyarok által, de 1168-ban újra Mánuel hatalmába jutott, s maradt is ennek haláláig 1181-ig, még pedig nem csak Dalmátia, hanem a tulajdonképi Horvátország nagy része is.1) És ezen körülmény szolgáltathatott, nézetem szerint, alkalmat arra, hogy már III. István és utána Béla Dalmátia és Horvátország egy részétől meg levén fosztva, az ekkép megcsonkított Horvátországnak uralmuk alatt levő részét és Szlavóniát egy bán hatósága alá adák. Es valóban, ha az ezen időszak után előforduló bánok hatáskörét tekintjük, ugy találjuk, hogy az mind a három tartományra kiterjedt; nem lehet pedig feltennünk azt (mit pedig, ha ezen időszak után is külön bánokat adnánk Dalmát- s Horvátország és különtSlavoniára nézve is — mint Kerchelich s utána mások tevék — elfogadni kénytelenek volnánk) hogy a dalmát- s horvátországi bán hatásköre Szlavóniára is, s a szlavóniaié viszont Horvát- s Dalmátországra is kiterjedt, mert ez képtelenség volna! 1168-ban, midőn, mint fentebb láttuk, Dalmátia s vele *) Tamás spalátói esp. mondja Mánuelről: Tota autem Dalmátia et Croatia universa subiecta erat principatui eius ; majd ismét: „mittebat autem duces suos, qui veniebant et tenebant civitates maritimas et magnam Croatiae partém." Hist. Sálon. c. 22.