Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 85 hofrvát-flahriátországi báni méltóságra való örökösödési jog is, mely csak zavarok előidézésére szolgált s a magyar király jogai és tekintélyének rovására állt fenn, korlátoztatván ezáltal a király a bán kinevezésében. — Mladin megbuktatása után az öt leverő Baboneg János tétetett Károly által 1322-ben Horvát-Dalmátország bánjává; mivel azonban Mladin öcse György ezt is a maga részére vonván, ujabb zavarokat támasztott, ennek elfojtására Miklós szlavóniai bán küldetett, kinek hatásköre, miután a zavarokat némileg lecsillapítá, mind a három tartományra kiterjesztetett. Es ezen időtől fogva Róbert Károly uralkodása végéig újra egy személybe lön egyesítve a három tartomány báni méltósága, vagy jobban mondva a szlavóniai bán hatásköre Horvát- s Dalmátországra is kiterjesztve. Ezen állapot igen rövid ideig (1342—1349) megmaradt Nagy Lajos uralkodásának első éveiben is. 1349-ben ismét ketté választá Lajos az egyesített báni méltóságot e tartományokban, s valószínűleg a báni hatalom szűkebb korlátok közé szorítása tekintetéből, valamint a már előbb is fenlevő szokás alapján mind Horvát-Dalmátország mind Szlavónia részére külön bánokat rendelt, és ezen elkülönítést egész uralkodása alatt gondosan megtartotta. Ugyanő 1345. Horvát-Dalmátország és Szlavónia hercegévé testvérét István nevezte, ki mint ilyen 1355-ig, haláláig széleskörű, majdnem független hatalommal szerepelt, s ki alatt szintén voltak bánok, még pedig a régibb szokástól e tekintetben egészen eltéröleg s Lajos uralkodási szellemének megfelelöleg mind Horvát-Dalmátország, mind Szlavónia számára külön bánok; míg az Árpád korában divatozott hercegi kormányzat alatt egy bánja volt mind a három tartománynak. — Nagy Lajos uralkodására nézve megjegyzendőnek vélem, hogy ö a Róbert Károly által ural kodása végéveiben elhanyagolt horvát-dalmátországi ügye-