Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 60 ben is mindig) a bánt a király nevezte ki tetszése szerint ugyan, azonban, a már Kálmán idejében kezdődött gyakorlat szerint, majd mindig magyar származású1), érdemekben gazdag, a haza és király iránt kipróbált hűségű tekintélyes férfiak2) neveztettek bánokká; ezen ősi szokás kifolyása lehetett ennek a későbbi időkben, mint látni fogjuk, törvény általi szentesítése is.3) Hogy mennyire a király tetszésétől függött a bán kinevezése, s maga e méltóság minden tekintetben, kitetszik azon körülményből, hogy gyakran lettek változtatva a bánok e korszakban. S hányszor megtörtént, hogy a volt bán ismét csak egyszerű comessé tétetett, majd pedig újra visszanyerte a báni méltóságot — amint a király tetszése és akarata hozta magával. Horvát-, Dalmát- és Tótországban a bán a király személyének képviselője, a király helyettese volt; amint ezt az oklevelekből világosan láthatjuk, melyek közöl elég tisztán szól e tárgyban már II. Endre, aNona város részére (év sz. nélkül) kiadott oklevelében, midőn a többek közt azt mondja: „Volumus etiam, quod nullus dux, banus vei vicebanus noster aut baro quicunque regni nostri,^ noster esset vicarius in partibus maritimis pro tempore constitutus, possit a civitate et civibus Nonae aliquod servicium vei exactiones quascunque petére, nisi tantum semel in anno si eum venire contigerit in civitatem Nonae pro regiis vei regni negotiis, expensam pro trigynta personis unius prandii sive coenae" stb.4) Ugyanily értelemben szól IV. Bélá*) A bánok névsorából ez világosan kitűnik. 2) Imre király 1195. Domonkos bánról mondja: „fidelis baro noster Dominicus banus." Fej. C. D. II. 300 lp. Továbbá v. ö. Fejér id. m. IV., 1, 323 és IV., II., 98. lp., mely utóbbiban IV. Béla mondja: „ecce praedictum fidelem nostrum Stephanum tot. Slav. banum, quem profecto virum secundum cor nostrum invenimus" stb. 3) 1492. 8. törv. cikk. 4) Fej. C. D. VII. 5. 167-70 lp.