Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 48 — Horvátország egy része is jó darab időre a görögök kezébe került, szűnt meg a horvát-dalmátországi bánság, s mint ilyen bán utolsó lehetett e korszakban Ompud. Elősegítette és kifejleszté a későbbi időkben ezen egyesítését a három tartomány báni méltóságának különösen azon körülmény, hogy királyi vérből származott hereegek állíttattak e tartományok élére, kiknek hatalma, mint már említettem, nem csak Szlavóniára, hanem Dalmáts Horvátországra is mindenkor kiterjedt, amint ezt számos oklevelek napnál világosabban bizonyítják. Ezen hercegek idejében szintén voltak szakadatlanul bánok, még pedig mindenik hercegnek csak egy bánja volt a három tartományra nézve, amint ez is minden kétségenkivül bizonyos, így például Imre herceg alatt Domonkos bán; igy Endre alatt, ki szintén mint Imre is Horvát-, Dalmátország s Szlavónia hercege vala, András bán, majd 1199. Benedek bán zalai főispán, s ennek halála után még ugyanazon évben, s a következőben Miklós bán s szintén zalai főispán — mind a három tartomány bánjai voltak. És itt helyre kell igazítanom azok tévedéseit, kik — Kerchelich után indulva — ezen körülményt tekintetbe nem véve, a bánok névsorában ez időben is külön horvátdalmát bánt és külön szlavóniait említenek, holott pedig ekkor egy bánja volt mind a három tartománynak. így csak az imént felhozott példát véve fel, az 1199. évre Benedeket mint horvát-dalmát bánt és Miklóst mint szlavóniait tekintik, holott Miklós csak Benedek halála után lett és pedig mind a három tartomány bánja Endre hercegsége alatt; minek bebizonyítására felhozom, hogy Imre királynak a zágrábi egyház részére 1199-ben kiállított szabadalom levelében előfordul „Nicolao bano et Comite de Zala" miből kitetszik — ugy mondják Kerchelich és követői — hogy szlavóniai bán volt; azonban nem kell figyelmen kivül hagyni, hogy Endre hercegnek 1200-ban a Dalmátiában