Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 27 tatja a hitelt érdemlő bíboros iró, hogy igenis fejedelmök volt a horvátoknak, a bántól különböző, ennél fellebb való. Ezen adata által egyszersmint világosan megerősíti azt is, mi a báni intézményre vonatkozólag a „Regnum Sclavorum" miiben, mint fentebb említém, foglaltatik. Nem állhat meg tehát azon vélemény, mit már több irónál olvastam, hogy a banus szó e korszakban fejedelmet jelentett, s nem helyes a horvát fejedelmeknek, mielőtt királyi címet vettek volna fel, a banus és dux szót vegyesen adni, hanem helyesebben dux vagy prrinceps-éknek nevezhetők; nem áll továbbá Lucius véleménye sem, hogy e korszakban Horvátország több bánok közt lett volna felosztva a görög fenhatóság alatt minden közös fejedelem nélkül; mert e fejedelmek nyomai — bármily homályos is ezen időben még a horvát nép története — okmányilag is kimutatható; a mint ezt maga Lucius is kimutatta. Ugyanis a sokszor idézett Const. P. hiteles előadása szerint Heraklius kel. császár idejében Porinus fejedelmök volt, majd ugyanő szerinte Üresemére és Myrostlab, — mind a hármat világosan megkülönböztetvén a bántól. Eginhárd Nagy-Károly életirója vBorna dux Dalmatiae atque Liburniae" fejedelemről emlékezik, kinek 821-ben történt halála után unokája Ladasclav lett utódává. Fenn van Terjnmir-nek 837-ben kiadott okmánya, melyben magát „iuvatus divino munere dux Croatorum"-nak mondja, elődjéről Micisláv-YÓl is megemlékezvén; fenn van továbbá Mucimirnak 842-ről szóló oklevele, melyben „divino munere juvatus Croatorum dux residente patemo solio" címmel él — ugyanezen okmányból kitűnvén egyszersmint az ő fejedelmi udvartartása is. Ugyanis oklevele záradékában udvari főhivatalnokai is fölemlíttetnek. „Signum mei Budimiro jupano palatii" utána jőnek a Cavallario, Camerario, Pincernario stb. udvari hivatalnokok.1) Ezenkívül még számos *) V. ö. Luciusid. m. Lib. II. C. 2. Schwandtnernél T. III. 105. lp.