Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

e - 123 ezáltal, — a még meghódítatlanul maradt igen csekély rész pedig a katonai véghelyek alakítása következtében a bán hatósága alól kiesett. — Igen természetes, hogy ily körülmények közt a külön horvát-dalmát bán szüksége sem fordulhatván elö, az előbbi korszakban divatozott két bán helyébe csak egy lépett, s ez az egy sem birt annyi hatalom- és tekintélylyel mint előbb akár a külön szlavóniai, akár a horvátországi. Már II. Lajos idejében, mint fentebb érintettemis, Horvátországnak, a törökök elleni minél sikeresb megvédése tekintetéből, némely Steierország és Karinthia szomszédságában fekvő várai Ferdinánd osztrák főhercegnek adattak át, melyek felett azután a laibachi kapitány parancsnokoskodott. Midőn pedig Ferdinánd uralkodása alatt 1527. 1537. és 1538. s következő években Horvátország nagy része török uralom alá került, elhatározta Ferdinánd a még birtokában maradt csekély részt német tábornok alá helyezni, mely azután horvátországi katonai véghelynek neveztetvén, mint ehhez tartozók az 1563. aug. 5-én a katonai végek megvizsgálására kiküldött biztosok utasításában nemcsak a Horvátországban fekvő Zeng, Ottochatz, Bründl, Berlog, Dresnik, Czettin, Színin, Ogulin említtetnek, — hanem még a világosan Szlavóniához tartozó Grlina, Hrasztovicz, és Sziszek is. Es ezen a Horvátországból még fenmaradt s katonai végvidéknek nevezett rész is megszűnt a bán hatósága alá tartozni; mert, mint említém, eleinte tábornokok által kormányoztatott, kik már 1553-ban „Styriae et Gentium Caesarearum in Confiniis Croatiae et Slavoniae Capitaneus" címmel éltek; később pedig helytartók (kir. hercegek) által, kiknek hatósága a mindjárt tárgyalandó szlavóniai véghelyekre is kiterjedt. Ezen horvátországi véghelyek a Károly főherceg mint helytartó által 1577-ben épített Károly város erősségtől — károly városiaknak neveztettek el.