Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)
hogy ezen idö előtt — mint kimutattam — soha oda nem tartozott, amint hogy magyar megye létére nem is tartozhatott. Másrészt az is bizonyos , hogy abból, mert fontos okokból e megye ideiglenesen a bán hatósága alá rendeltetett, nem következik, hogy e hatóságnak a mondott okok és körülmény megszűnte után is fenn kell állnia; még kevésbbé lehet pedig ezt érvül felhozni akarni arra nézve, hogy az említett megye, nem csak, de söt három szomszédja is, mindig Szlavóniához tartozott! Mert ily következtetéseket józanul tenni alig lehet, s mert ez szemben a felhozott világos tények, mint történelmi megdönthetlen adatokkal, valamint a közjog világos tanai és intézményeivel nemcsak nevetségesnek, hanem a legnagyobb mérvben képtelenségnek is tűnik fel, bár ki előtt is, ki az előzményeket kevéssé ismeri. Alább a következő korszaknál már látni fogjuk, hogyanjutottak mégis az említett megyék a bán hatósága alá, melyhez e korszakban még nem tartozának. Hátra van még, hogy tekintettel az 18Gl-ki zágrábi körlevél ama szavaira, melyek szerint a bánok egészen függetlenül kormányoztak, s a megkoronázott királylyal szintén egyenlő jogaik lettek volna, e korszakra nézve is kimutassam, hogy mennyire túlzott és valótlan ez állítás. E tekintetban felette megkönnyíti fáradságomat azon számos oklevél, melyek e korszakból épen a felhozott állítás ellenkezőjéről győznek meg. Hogy is ne! ha már az előbbi korszakban, midőn a bánok hatalma, nem levén oly szorosan körülírva, sokkal szélesebb és kiterjedtebb volt, sem intézkedhettek — távolról sem, nem hogy mindenben függetlenül: akkor igen könnyen elhihető, hogy e korszakra nézve, midőn hatalmuk már korlátoltabb és körülirt, s állásuk is egészen a király tetszésétől függő volt, — kik, mint erre több példa is van,1) a *) így például Mátyás király Laki Thuz János bánt:
