Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 104 Törvényeink s különösen az 1518: 6 és 1519: 22 értelmében «i bánokitéleteik végrehajtására köteleztettek, hivatalvesztés büntetése (1518: 5.J alatt, épen ugy mint a magyarországi nagybirák, rendesen és természetesen megbízottaik által eszközöltetvén e végrehajtást, kik őket a megtörtént végrehajtásról értesíteni tartoztak, amint számos ily relatiók példáira is akadunk. —• Továbbá mint e tartományok nagybirái birói parancsokat bocsátottak ki idézések, vizsgálatok vagy épen az említett végrehajtás tárgyában sat, mindezekben valamint Ítéleteik kibocsátásánál saját hiteles pecséteikkel élvén. A báni pecsét őrzője a tartományi rendek által —a Nagy Lajos és Zsigmondtól nyert, valamint Gara Miklós és Tallóczy Matko bánok által is elismert és Mátyás király által 1465-ben újra megerősített jogaiknál fogva — szabadon választott báni itélömester volt; ki a bánnak a birói parancsok, az Ítéletek kiadása és kihirdetése , idézések és egyéb hasonesetekben segélyére volt, s mint ilyen nem a bán helyettese — mert ez az albánok valának, kiket a bán szabadon és tetszése szerint választhatott — hanem a törvénykezési ügyekben segéde volt, ki egyszersmint, mint kiválóan törvénytudó egyén, a báni törvényszék előadója és főjegyzője volt. Jónak látom itt megjegyezni, hogy ily itélőmester csak az egészen magyar szokás és törvényekkel élo Szlavóniában volt; míg Horvátországban a horvátországi bán mellett ily báni itélőmester nyomára nem akadunk. Az említett birói parancsok, ítéletek és idézések, midőn két egymásmelletti bán volt, mind a két bán nevében adattak ki; mint ez több oklevelekből s ezek közt például „Magyar Balázs s Liihvay Horváth Demjén egyebek közt Tótország bánjainak" (1471. sept. 12-én) a zágrábi káptalanhoz intézett s vizsgálatot elrendelő parancslevelökböl kitetszik.') *) Gr. Teleki Hunyadiak kora (oklevéltáv) 11 köt. 451—453. lp.