Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

ban ennek nyomára főleg azért nem akadunk, mivel legtöbbnyire egy bánja volt mind a három tartománynak, s leginkább azért, mivel akkor még a törvényszékek oly rendezett alakban nem jönnek elö, mint már e korszakban. S valamint akkor még a királyi, ugy a báni törvényszék sem volt annyira helyhez kötött, mint már e korszakban, midőn az egyes birák hatásköre valamint az itélö székek illetékessége is meghatároztatván, az eljárás sokkal rendezettebb, söt az előbbi korszakkal szemben már rendezett alakban tűnik elö. A báni törvényszékek Ítéletét az azzal meg nem elégedő feleknek több törvény és királyi rendelet értelmében joguk volt a kir. kúriához feljeb vinni, mint az idéztem 1467-i oklevél példája is mutatja; mely tekintetben azon oklevél hü tükréül szolgál az akkori törvénykezési eljárásnak. Láthatni abból, hogy mily hosszadalmas ut és többrendbeli fórumon ment keresztül valamely ügy végleges elintézteíéseig, s hogy a perhuzás-halasztás akkor is oly divatos volt, mint napjainkban, oly ügyek is feljebbeztetvén, melyekről az alperes bizonyosan tudta, hogy a legfelsőbb fórumon is az első bíróság Ítélete fog helyben hagyatni. Az igazságos Mátyás király ez eljárás által okozott károkat a felekre nézve belátván, az 1486: 53 t. e. által elrendelte, hogy az ily konok fellebbezők — ha a felsőbb bíróság is az alsóbbak Ítéletét fogj a helyben hagyni — kettős birsággal büntettessenek. Quia nonnulli — mondja az id. t. c. — causas suas, etiam exiqui momenti, de sede Banorum in Curiam Regiam provocare consveverunt, ut scilicet partém adversam longioribus, gravioribus litibus, laboribus, expensis, iniuriis et damnis aíficere et vei sic gravare possint: pro quiete itaque et relevamine Regnicolarum et potissimum oppressorum et pauperum statútum et sancitum est: quod si quispiam de caetero causam aliquam de praesentia cuiuscunque judicis in Curiam