Korbuly Imre: A báni méltóság tekintettel a horvát-, dalmát- és tótországi, nem különben a … történelmi és közjogi viszonyaira (1868)

- 91 ki egyszerre és egyenlő hatáskörrel, még pedig néha mind Tótországban kettőt, mind Horvátországban szintén kettőt vagy többet is, néha Horvát- és Tótország számára kettőt egyszerre, egyenlő hatáskörrel; például 1471-ben Magyar Balázs és Lithvay Horvát Demjén, 1477. LakiThuz János és Egerváry László egész Horvát- és Tótországnak voltak egyszerre, együttesen bánjai; majd pedig egy személyben központosítá a báni méltóságot, s e szokást különösen uralkodása végéveiben állandóan megtartotta; azért is 1483— 1489. Vingárti Geréb Mátyás, 1489 után Egerváry László Horvát-Dalmátország és Szlavónia bánjai voltak. Ulászló idejében hol egy személy viselte mind a két s illetőleg címleg mind a három tartomány báni méltóságát, mint például Corvin János, ki kárpótlásul e tartományok kormányzásával, melyet szlavóniai herceg s horvát-dalmátországi bán címével vitt, elégíttetett ki Magyarország koronája helyett, melyet inkább megérdemelt volna mint Ulászló; majd a régibb szokás példájára ugyan két bán tétetett, de már többé nem elkülönítve, hanem együttesen, egyenlő hatáskörrel. Mint ilyenek e korszakban utolsók valának a budai országtanács által 1522-ben kinevezett Karlovits János és Batthyányi Ferenc bánok, kik ezen korszakot bezárják. Ezen két századot meghaladó korszakban tehát, mint az eddig elmondottakból láttuk, kevés kivétellel külön bánok példáira akadunk; mely szokás e korszak vége felé annyiban változott, hogy ugyan a két bán meghagyatott, de már nem egymástól elkülönítve, hanem egymás mellett, egyenlő hatáskörrel. Fő jellemvonása különben e korszaknak a bánokra nézve a szüntelen való változtatás, mely e korszak zavaros és viszontagságteljes körülményeiben leli magyarázatát, valamint a nagyon gyakran változó és különböző származású királyokban is. Az egy házból származott Árpád kor-