Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

— 87 — helyes elv, t. i. a felelőség kölcsönössége alól és fölül — csak másodszori ellenállás esetében alkalmazható a helyhatóságra? — nem látom által. Ha felelőség alapján leend szabályozva a fölirati s félretételi jog, ámbár teljesen méltánylom Szentkirályi azon észrevételét (36. lap), miszerint oly nagy számú vétkesek felelőségre vonása gyakorlatilag nehézséggel jár, — de azt lehetlennek nem tartom, sőt azt hiszem, egy két példa, kivált a „zseb" büntetése, megteendné üdvös hatását; — és igy mégis egyet értek Tisza Kálmánnal, hogy „ha történhetnek is összeütközések, azok felette ritkák leendnek", mert „a megye tagjai is bizonnyal komolyan megfontolandják" hogy mit tesznek. És az igy szabályozott fölirási jog nem is lesz meddő; mert arra szolgál, hogy vagy a kormányt fölvilágosítsa a helyi viszonyokról, s más határozatra birja; vagy ha ez nem sikerül —• a helyhatóság a felelőséget magáról elháritá. Rendes időben, midőn a pártszenvedély nem duzzaszt föl alsórendű administrativ ügyeket nagy államügyekké, s nem állít élére minden kérdést: az ilykép szabályozott fölirási jogból eredhető súrlódások zajtalanul tűnnek el. Fontosabb esetben azonban vagy ha netán a helyhatóság jogaiban sértve érezné magát, a törvényesség kérdését ne appellálhassa-e a helyhatóság? s nem kell-e bíróságnak létezni, mely a kormánytól ép ugy mint a helyhatóságtól független, s mely a törvényesség kérdését eldöntse? Ez azon kérdés, mely az alkotmánygarantiák közt emlegetett birósági intézménynek megvitatására vezet. Tisza Kálmán „azon nagy fontosságú tisztet — hogy a törvényhatóságok s a központi kormány között