Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 29 — derogat priori. Már pedig III. t.-c. 3. és 6. §-aí általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai s általán minden honvédelmi tárgyakban a ,,végrehajtó hatalom" gyakorlatát határozottan s tisztán, a fölségre s ministerinmára ruházták. Es igy összefér-e az 1848-ki törvények szellemével, sőt betűjével, azon megyei törvényhatósági szerep, melyet néhány megye játszhatni vélt? s melyet az 1848-ki törvényeknek sok hive törvényszerűnek tart? gondolkozó, de fó'leg törvénytudó ember ezen nem is fog kételkedni. Hanem a mi Pest megye határzatának speciális zamatot, némi kerti bor-érdességet kölcsönöz, az következő soraiban rejlik: „Alkotmányunk 19 évig volt felfüggesztve, nem volt helyhatósági életünk, nem volt szabad eszmecsere, nem vitattathattak meg számos nagyfontosságú kérdések, nem fejlődhetett felettök a közvélemény; s nagy részben e hiánynak tulaj donitható, hogy a jelen országgyűlésen többség alakulhatott arra, hogy mielőtt az alkotmány teljesen és a gyakorlatban visszaállíttatnék, a koronázást megelőzőleg az alkotmányt lényegében átalakitó változások határoztattak, melyek törvénynyé emelve és szentesítve, a nemzetnek eddig egyedül, koronázott királyával kizárólagosan gyakorolt önelhatározási jogát több tárgyban megszüntetik, más országoknak és tartományoknak létünket veszélyeztető, kifejlődésünket meggátló befolyást biztosítanak." Nincs példa az alkotmányos országok történetében azon vakmerőségre — szelíden nevezzük — hogy egyes emberek a törvényhozás többségét ily módon kigúnyolni s megbélyegezni merték volna; még pedig ugyancsak e törvényhozás tagjai teszik ezt, és a mi fő — törvényhatóság hivatalos szine és pecsétje alatt teszik.