Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 12 — seregében — ki merné nyilvánvaló tényekkel szemben tagadni: hanem a legújabban választott tisztviselőséget, — ha teljes becsületességét föltesszük is — túlnyomó eleme levén a nemesség, a régi táblabirói mindentudás : azt azon dilettantismus jellemzi, mely ugy a hogy még elbirta vinni az 1848 eló'tti tespedési korszak régi kerékvágásában az akkori egyszerű administratiót: de a társadalom mai igényeinek többé az meg nem felelhet, s ismét oly nagy kárt teend a nép vagyonában, az ország hitelében, mint 1860-ki föl, s 1861-ki lelépése tőn. A megyei elemek ezen szűkeszűségre alacsony érdekekre visszaviendó' eljárását hallgatagon, de érthetőleg elitélte a ministerium, — mely a főkormányszékek megalakításánál egyedül a becsületességet és képességet keresvén a hivatalnokban: a hajdani helytartótanács és udvari cancellária hivatalnokainak legnagyobb részét megtartá magas állásokban is, sőt ohyakba elö is lépteté. Valóban, a ki még nem is volt valaha országlár, könnyen beláthatja, hogy a magyar ministerek egyebet nem is tehettek; maguk sem levén a közigazgatás részleteibe avatva, a folyó ügyek előzményeit nem ismerve: ha — a csőcselék Ízléséhez alkalmazkodván — elbocsájtják a régi hivatalnokokat, és szinte oly tanácsosokkal, titkárokkal, fogalmazókkal környezik magukat, kiknek sem a közigazgatás szervéről fogalmuk, sem a folyó ügyek anteactáiról tudomásuk nincs: valójában két napig sem birtak volna kormányozni, — és ezen eredmény után az egész világ megtagadta volna mind maguktól, mind pártjuktól a kormányzati hivatást s képességet. Hogy a ministerium által más részt az országgyűlés némely kitűnőbb reménye vagy kipróbált tehetsége