Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

I. A helyreállitott megyei s városi municipiumok tevékenysége 1867-ben

— 8 — szolgáltak és igy hazaárulók, kidobni tekintet nélkül arra, hivatali képességgel birnak-e? becsületesek-e? a közönségnek, melylyel közvetlenül érintkeztek, volt e oka velők elégületlennek lenni vagy nem ? óte toi que je m' y met. Takarodj — hogy helyedbe ülhessek. És ez sok helyütt meg is történt, kivált a tisztán magyar ajkú megyékben, hol a közép és kisbirtoka volt nemesi osztály, ezen az urbérvesztés, nagy adók, állami zsarolás, régi bűnök — henye uraskodás, pazarlás és kártya által tönkre tett nemesi családok ivadékai a módjukban levő, s virtuozitással űzött korteskedés eszközeivel kivivták a mi után rég sóvárogtak — hogy közel távol rokonaikat derűre borúra beültessék öröklött családi joguknak tekintett alispáni, szolgabirói, esküdti s minden néven nevezendő hivatalokba, melyeknek teendőiről fogalmuk sincs. De nem történt igy a kisebb s különösen a vegyes ajkú megyékben, hol főispánok tapintata, s a nemzetiségekre, a nem magyar ajkúakkal való békére méltányos tekintet igen sokat meghagyott a nem magyar ajkú provisoristákból és hazaárulókból, és igy valóban szerencse vala a volt hivatalnokra nézve, ha nem vala magyar; mert akkor újra hivatalt kapott; mig a magyar — földönfutóvá tétetett. Ha becsületes volt, s vagyont nem szerezhetett álutakon, most gyermekeivel elmehet koldulni; ha zsarolt és lopott — akkor van miből élnie, s neveti a hazafiakat. Ez a lejárt választásokból levonható egyik épületes morál. Az országgyűlés továbbá kimondotta, hogy jogi képzettséget igénylő hivatalokra — csak azzal biró egyének választassanak. De nem vagyunk-e mi született prókátor nemzet ? Úgy is elcsűrték csavarták a me-