Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

— 121 — jeszti föl jegyzőkönyveit vagy föliratait, ő ügyel föl arra, hogy a bizottmány tanácskozásai s határozatai a törvény korlátain belől maradjanak stb. Röviden tehát: a főispán hivatása nem csekély; Ennélfogva kivánatos, hogy a kormány a főispánt a megyebeli nagy birtokosság köréből, tekintettel annak socialis befolyására s szellemi képességére válaszsza; hogy az állandón, a megye központján vagy legalább területén lakjék; hogy kültekintélyét emelje az is, miszerint ő a fölsőház tagja; — (a fölsőháznak egyébiránt tekintélyét s súlyát emelik viszont a főispánok, kik közül sokan hosszú szolgálat tapasztalásaival s ismereteivel járulnak a tanácskozniányokhoz), végre legyen a főispánnak 3—4000 ft. fizetése, a mi korántsem elég nagy öszveg arra, hogy abból ily küldíszt s nagy háztartást föltételező hivatalra szegény legény vállalkozzék: hanem legfölebb elég a representationalis kiadásokra; nem kell tehát tartani attól, hogy ily főispán merő beamter fog lenni: hanem ellenkezőleg, ha a főispánt méltóságától megfosztjuk, akkor a független vagyonos birtokost csaknem semmi sem fogja ösztönözni a főispánság elvállalására, s akkor az önkormányzat ezen tényezője is beamterré, vagy tehetlen közeggé fajuland. * * A főispánnal analóg helyzete és küldetése van városokban a főpolgármesternek; miért is azt nem választatni, hanem a király által kineveztetni oly politikai s közigazgatási szükség, melyet csak az 1848 előtti táblabírói liberalismus ignorálhatott.