Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

99 — Nincs tehát huzavona, versengés, vagy összeütközés a polgári, egyházi s katonai hatalom között: hanem öszszetartás. És ezen uralkodó osztály nem él vissza — hanem az ország dicsőségére, s a nép érdekéhen él hatalmával; tapintat, mérséklet, nemzeti közszellem jellemzi őt: ennélfogva az alsóbb osztály önérvényesítési törekvései csak természetes fejlődési menetet képeznek, mely koronkint lehet heves s szenvedélyes, de egészben véve nem alkotmány-, sem társadalom-ellenes. Angolország összes politikai intézményeinek átültetése Franciaországba —• ott ezen eredményt nem szülhetné. Más a nemzet geniusa, más társadalmi organismusa. A francia nemzet közszelleme a polgári jogegyenlőségre, s a szellemi szabadságra irányzott. Alkotmányos intézményei mindenkor gyarlók maradtak; a polgári s szellemi szabadságon alapuló közvélemény — az absolutismus s imperialismus dacára is erős hatást, sőt nyomást gyakorol a kormányzatra: Franciaországban is megfelel tehát az ott létező nem csekély szabadság a nemzet geniusának, s ezt nem politikai intézményei eredményezik. A német nemzetet állami egységre irányzott becsvágyó törekvései ujabb időben kihozták ugyan sodrából. Azelőtt több német államban, Porosz-, Szász-, Bajorországban, Badenben az alkotmányos élet virágzásnak indult; hanem rend, kitűnő közigazgatás uralkodott majd mindenikében; és minthogy nemzeti geniusánál, polgárias hajlamainál fogva a rend s biztosság, jó közigazgatás — a politikai szabadság becsével bir a német szemeiben: azért tapasztalhatott minden utazó Németországban bizonyos elégültséget, kény elemérzetet, mely az idegenre is kellemes hatást gyakorolt. 7*