Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

V. Az alkotmányos rend garantiáiról

— 94 — akaratát a ház feloszlatása s a nemzetre hivatkozás által.« Az 58-dik lapon pedig: „a törvényhatóságok többségének a képviselőház többségétől eltérő véleménye a nemzetre hivatkozás szükséges voltát idézi elő." Tisza Kálmán ebben találná a törvényhatóságoknak megszűnt utasításadási jogát kipótolva. Ha már magában politikai szörnygondolatnak mondaná minden európai alkotmányos ember azt, hogy helyhatóság és törvényhozás véleménynyilatkozatai egymással párhuzamba tétessenek, egymás irányában mérlegeltessenek, azoknak conflictusa még törvény által is előre láttassék: mégis van valami örvendetes abban hogy T. K. ur e nézetnek kifejezést adott, mert az legvilágosabb bizonyítéka, hová vezet azon „törvényhatósági" doctrina, melynek nemzedékünk nagy része hódol, — mind a mellett, hogy a parlamenti szójárásokat szajkómódjára hányaveti! Tisza Kálmán jól organisált logikai elméjével kibetűzte a „törvényhatósági" intézmények végconsequentiáit, s elég bátor azokat kimondani. Valóban ha a helyhatóságok törvényhatóságok volnának: ugyan miképen mérkőztetnék-e „törvényhatóságok" többségével az alsó házi egyének többsége véleményük erkölcsi súlyára nézve? miként állithatná ellenkezés esetén hogy nem a „törvényhatóságok" többsége, hanem ők X, Y, Z, O, — képviselik a nemzet valódi közvéleményét ? Itt áll épen Hercules a váluton! — törvényhatóság, s municipalis alkotmány ? vagy administrativ helyhatóság s képviseleti alkotmány: tessék választani. A kiegyeztetés eredménye — sem ez, sem az, hanem va-