Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)
IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő
— 79 — latinul adta elő; és azt meglehetősen megértettem. Bezzeg, ha most Hoffmann Pál magyar előadásait kellene hallgatnom: nem érteném mec felét sem. Sőt a mi több: midőn már régen leráztam az iskolaport magamról, habár inkább a moly által' emészttettem ügyvédi diplomáimat, semhogy a pesti Simon Florentek dicső nyomdokaiba lépve prókátorkodjam — koronkint visszatértem a jogtanulmányokhoz, kivált midőn a Bachrendszer morális kényszere alul kibújni nem lehetett, és az ausztriai jogtudomány kenyérkérdés alakjában — lenni vagy nem lenni ? — gyakorolta ingerét. Hogy én mindezt sem nem azért emlegetem, hogy magamat az igazságügy ministernél insinuáljam, sem nem dicsekvésből: azt azonnal észreveended nyájas olvasóm. Az előadottak után ugyanis nem fog egészen természetellenesnek tűnni föl, hogy én olyan jogi munkát is kezembe veszek, minő a Hoffmann Pál tanár ur kidolgozta: »Általános magánjogi törvénykönyvnek tervezete Magyarország számára;« és pedig nem csak ugy veszek kezembe, mint a Fliegende Blatterben ama tanár, ki Horatiusért él hal, s Horatius nélkül egy pillanatig sem lehet el, s Horatiust mindig magával hordja a szabadban is, és ott egy terebélyes fa árnyékába fekszik, és Horatiust a feje alá téve, jó izün alszik; de Horatiust soha sem olvassa. Én bizony hozzá fogtam Hoffmann ur tervezetének olvasásához, és mondhatom, minél tovább haladtam el 6're,ai inál 1i agyobb élvezetet találtam benne.