Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VIII. Szilágyi Dezső

— 75 — széles vállai, vivás edzette izomu férfiú; jókora fejjel, melyen még sürü kefét képez a hajzat; ér­telmes élénk szemekkel, s bajuszszakái övezte beszédes ajkakkal. Arcának kinyomatában kevés érzelmesség, több józanság, mosolygó kötekedési hajlam, szilárd önérzet, mely a positivitással jár; mig a philosophnak, téveclező skepticismus, a költőnek ábránd és hiúság rejlik arcvonásaiban. Még fiatal ember, korán elért siker diadalá­ban és veszedelmében. E veszély az elkapatás, a hiúság gyermeke, mely a jellemet kivetkőzteti férfiasságából, s nem egy élő, halott, vagy lejárt államférfiból csinált bohócot. A hiúság ugy is vegyüléke a magyar jel­lemnek ; tudunk rá példákat kis- és nagy-költőink, államférfiaink, hires embereink közül, kik ép oly önteltséggel mondják el magukról a napnak min­den órájában maguknak, mint az a pökhendi huszár : » Nem tudom hová legyek dicsőségemben!« A hiúság, mely elkapatta Kossuthot sikerei után, s megfosztotta eszétől, s romlását okozta. Szilágyi józan s egészséges érszülete fölösle­gessé teszi a figyelmeztetést. Az ő szakadatlan ta­nulmányai mutatják, hogy ő tudja, mennyi min­denre van szüksége, kinek nem köznapi becsvágya. Hanem ez a nemzedék nyugtalan, gyors sikerre mohó. Elfeledi, hogy mindennek életképességéhez még bizonyos időre is van szüksége. Az idő érlelő csendében fogamzik meg minden, a mi tartós akar lenni. Nem él sokáig, a fokozott melegben életre

Next

/
Oldalképek
Tartalom