Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VI. Gorove István

— 45 — zó« járás, melyről nem szokott le máig sem. Hasonlókép »faishon" volt akkoriban találkozásokkor nyájas üdvözletül a két kart félkörben nyitni s a vállakat e műtétnél fölemelni, ésugy meghajolni, mi igen kecses volt, mint azt Gorové uron néha máig is észlelhetni. Mikor született, maga is jelen volt: egyébkint semmi különöset nem tó'n, mit más csecsemő ezen tragikai esemény alkalmával ne tett volna. Csakhogy rendkivüli hangerőt fejtett ki, miből a bába azonnal megjósolta, hogy jeles szónok válik belőle. Ugy is lőn. Ha nem is jeles szónok Gorové, mert ahhoz eszmeforrásai és ismeretei nem elegendők : de hangja kerek, és férfias; nyelvezete tiszta ; előadása illőn mérsékelt; kissé affectált és dietiózó nem megnyerő; mert fölsöbbségérzettel impregnált; nem föllengő, mert a sziv mélyebb hnrjaihoz ismét csak a meleg szivben rejlik a kulcs. Szellemileg középszerű, modorra nézve parlamentaris. Gyorsan és jól ripostiroz, a mennyire eszmeköre terjed. A hol felelni nem tud: megvetőleg hallgat. Ily helyzetben a legokosabb, mit ember tehet. Temesmegyében hatályos szónokul ismertetett. Gazdag szülőktől származva, a mivelődés utjai simák voltak előtte. Előszeretettel is járta azokat. Sokat olvasott már ifjú korában. De tanulni nem tanult semmit. Fejét nem igen törte, ámbár elég kemény. Utazott Európában ; le is irta két