Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

II. Pulszky Ágoston

— 22 — A lélektani s physiologiai momentum is . ugyanazon észleletre vezet. Az ember ifjú korában magát végtelenre hiszi képesnek. Az egész világot egy hajtásra véli lenyelhetni. Kapkod ide, kapkod oda, nem ismer napot, éjet; élvezetben s tettkedvben kifáradhat lan; kezd mindent, & befejezhetni vél mindent; nincs egy czélja; céljai határ- és számtalanok; magát halhatatlanak, az életet kimeríthetetlennek képzeli. Jönnek az évek s velők az idő, és tehetség közt, s más részt a föladatok nagysága közt létező különbségnek öntudata. És azzal jő a mérlegelés, s eredménye: az önkorlátozás. Miután az ember észreveszi, hogy nem lehet minden: legalább valami akar lenni. A ki minden akart lenni: abból nem lett semmi. Az okosanszerényből lett legalább valami. Ha ez áll a tudósról, még inkább áll a politikusról. Ismerünk államférfiakat, kik alaposan semmit sem tanultak: és az emberek s nemzetek kormányzásához ösztönszerűleg értenek. Nekik ír'ncs semmi specialitásuk. De olyan kormányfér fit s politikust, kinek minden szak specialitása volna, még nem ismerünk. Pulszky Ágoston szép talentum, sokoldalú de nem mély, nem nagy tehetség ; ha egyszer tehetőségének s hivatásának öntudatára jövend : egyben s másban ki fog magasodni verseny- és kortársai közt.