Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

II. Pulszky Ágoston

mondja papa-Pulszky; hanem ha Guszti fiam miniszter lesz, beállok hozzá államtitkárnak!« Sokan azt hiszik, hogy atyai gyöngéd szivének becsületére való ezen eljárási modorral papa Pulszky göröngyösebbé tette fia útjait, mint különben lettek volna. Azonban föllépett Pulszkyfiu: és ugyancsak rúgta félre a göröngyöket. Föllépése kezdetén észre lehetett venni a még gyermekded ifjún a jelzett atyai befolyásokat. Mert fiatal lángelme ritkán tárta ki a túlemelkedett bölcseség határozottabb öndutatával mind azon ideális eszmezavart, mit Heine oly classikai rövidséggel »Jugend~Eseleinek« nevez, mint azt Pulszkyíiu tevé az »1848« cimü hirlapban; mely azonban nem soká élt, mert a magyar közönség még nem volt megérve éretlenségekre ; s ha már elbolondittatja magát: legalább speciális magyar nemzeti hóbort legyen az, a mivel mulattatni akar; nem pedig olasz angol-francia földről importált eszmezagyvalék. Azon babérlevelek tehát, miket prima intrada a hírlapírói téren szerzett, aligha lettek volna elegendők egy üveg ecetes uborka füszerezéséhez. E kis vereség azonban nem akadályozta, hogy magát a társadalmi téren annál erélyesebben ne érvényesítse. A mely társaságban a Pulszkyíiu megjelent, övé volt a szó. Beszélhettek művészetről, rethoricáról, csillagászatról, nemzetgazdászatról, Darwinismusról, hadtudományról, aegyptologiáról: a Pulszkyíiu rögtön beleugrott a themába, s ugy