Károlyi Ede: Haladáspárti programm (1872)

— 20 — A mi kötelességérzetünk arra int bennün­ket, hogy tárjuk föl őszintén a valóság képét a lelkiismeretek előtt, s utaljuk a népet férfias, le­mondásteljes munkára, mert e munka fogja csak megnemesbithetni a jelen és mult szenve­déseit, e munka fog csak üditöleg hathatni azon aggodalmakra, melyekkel a haza a jövőbe tekint. Nem azt akarjuk egyébként ezáltal mon­dani, hogy a felsorolt reform-eszmék keresztül vitelét csak ugy tartanok lehetségetnek, ha mind e nagymérvű beruházásokkal még tetőznök azon egész terhet, mely már most is a népet nyomja. Mi, igen is követelünk nagymérvű beruhá­zásokat: de meg vagyunk győződve, hogy kor­szerű adóreformok által enyhíteni lehetne az eddigi terheken ott, a hova e terhek igazságta­lan adócataster, a fogyasztási adók hibás alkal­mazása s az adórendszernek egyéb gyarlóságai folytán leginkább réánehezülnek. — Vájjon nem hozhatta volna-e be törvényhozásunk már eddig is az adóhátralékok amortizátióját s a füg getlen közegeket, bíróságokat az adókivetésnél okozott sérelmek orvoslására. Vájjon nem hozhatott volna-e be már ed­dig is igazságosabb adókulcsot a többség az egye­nes adónemeknél? Nem pótolhatta volna e azon fo­gyasztási adónemeket, amelyek a szegény em­bernek mindennapi betevő falatját megkeserí­tik, nem különben a halálozási esetek alkalmá­ból kivetett örökösödési, átiratási stb. adók zaklató alakját, igya só, sőt magát a dohány-egyedáru­ságot, mely a kicsinyes zaklatásainál fogva any­nyi nyugtalanságot okoz, oly adó-nemekkel, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom