Károlyi Ede: Haladáspárti programm (1872)

— 5 — ténhetö minden oly intézkedést, melyekért a ké sőbbi nemzedék átkát vonhatnék magunkra. Távol legyen tőlem még gondolatban is, egy müveit, annyi századokon át vész és viharok közepette önmagát megvédeni tudott magyar nemzetnek politikai kalauza lenni akarni; ez se czélom, se törekvésem. A politikai érettség sokkal magasab fokán áll nemzetünk, semhogy egy köznapszámosa ily szerénytelenül léphetne fel. Törekvésem nem más, mint lehetőleg constatálni azon tendentiákat és politikai kívánalmakat, melyek a sokaság kebelében, — de csak individualiter — már régen megfogamzottak, mit az országgyűlés utolsó sajnos phasisa hatványozva, egy nemzet közvéleményévé emelt: a jelenlegi pártállások tarthatlansdga. Bármelyik győzzön is a jelenlegi pártok közül, az csak egy, vagy más szélsőség teljhatalmára vezet; statuscsiny,\agy néftcsiny,— forradalom — vagy radieal vagy reactionarius. Mert a jelenlegi merev pártállások mellett soha sem a többség, de mindig csak a kisebbség az, mely erőszakés törvénytelenséggel pótolva a többség hiányát, kormányra jut, mindig csak a kisebbség uralma lehet az, ha a többségben levő párt teszi is; mert ez mindig csak azon pártnak többsége, holott ennek kisebbsége a másik féllel képezné az uralmat kezelő párttal ellentétes, országos többséget.