Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)
Második könyv: Vagyonok s ezek iránti jogokról. II. Rész.: Vagyon s ez iránti jogszerzés módjai; ezek különbözők a szerint, a mint a vagyon vagy tulajdonos nélküli, vagyis elnem tulajdonult; vagy tulajdonost illető, vagyis eltulajdonult.
EL NEM TULAJDONULT VAGYON SZERZÉSE. FOGLALÁS. 163 kár ne okoztassék, jelesül vetésekben vetés kezdetétől aratás bevégeztéig; szőlőkben febr. 1-től szüret végéig; kaszálókon apr. 24től széna, vagy a hol szokásban van, sarjutakarás bevégeztéig (1802: 24, 1840: 9, 15. §.) c) Fáczánokat, foglyokat azon helyen, hol költséggel tartatnak, senkinek a vagyon tulajdonosán kivül vadászni nem szabad, d) Sinkorán angol vadászebeket, mivelhogy ezek igen sok kárt tesznek a vetéseken, sem tartani, sem azokkal vadászni senkinek nem szabad. (1802: 24. 1848: 9.) Kivételek: ad) Ha valaki saját tulajdonán megsértvén a vadat, ez a más tulajdonára átszalad, utána menni szabad és visszavinni, valamint szintén mindenki a más birtokába szaladt vadászebeit onnan visszahivhatja, de a vadászatot a más birtokán egyik esetben sem folytathatja. (1729: 22, 1802: 24.) bb) Ha a vadaskertből kiszabadult vad, valakinek birtokára menvén, ottan kárt tesz, a tulajdonos, ha a kár helyén találja, meglőheti, de a kár helyén kivül találván, elejtenie nem szabad, hanem a vad tulajdonosán szóbeli uton kárpótlást követelhet. Továbbá vadászebeket szőlőben meglőni vagy letartóztatni szabad, más helyeken erőszakbüntetés alatt nem szabad. (1802: 24.) 1848 előtt a kárt tevő vadat, a károsultnak, habár akár helyén találta is, meglőni csak akkor volt szabad, ha azon helyen nem volt tilos a vadászat, különben a vadat erőszakbüntetés alatt meglőnie szabad nem volt, következőn a vad tulajdonosán csak kártéritési keresetet indíthatott, péld. valaki bizonyos helységben belső birtokkal nem birván, s igy közbirtokos nem lévén, ha a határ azon felerészén, mely az ottani földesúr, vagy ha a helységet többen birták, a közbirtokosság által saját vadászatuk végett eltábláztatva volt, szőlőt vagy földet birt bérbe, és valamely vad ezen szőlőben kárt tett, a bérlő, bár a vadat a kár helyén találta, miután nekie mint nem közbirtokosnak azon részen vadásznia nem volt szabad, nem lőhette meg, hanem vagy a vadaskert tulajdonosán, ha vadaskertből ment a vad, vagy ha közönséges vad volt, a közbirtokosságon kárát követelhette; de ha a kárositott szőlő a határ másik fele részén, hol a vadászat eltáblázva nem volt, és igy szabad volt a vadászat, feküdt, a károsult a vadat akár vadaskerti, akár közönséges volt, a kárban találván, jogosan meglőhette. (1840: 9, 16. §.) Jegyzet, a) 1848 előtt a nemeseknek a más birtokán is szabad U*
