Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 84 — hozatott, Sclavónia némely része nem volt a magyar korona tettleges birtokában, s ennélfogva ezen törvénynek értelmét azon részekre kiterjeszteni nem lehet. Megemlítendő Torkos naplója után , hogy a mult napokban az evangélikusok nyomtatott értekezést osztattak ki az iránt, hogy Veröcze, Pozsega és Szerem megyék nem tartoznak Horvátországhoz , s illetőleg felső Sclavóniához, hanem Magyarországhoz s ennek ellenében a horvátországi követek szinte nyomtatott értekezést osztattak szét. (Lásd : Torkos. Appendix 85—96.) Horvátország részéről, — folytatjuk az országos naplók nyomán, — az lőn a felelet, hogy a g. n. egyesültek már azon törvények hozatalakor is laktak azon országokban királyi szabadalmaknál fogva , következőleg továbbá is lakhatnak. A bécsi békekötéshez azonban, haszintén annak ereje Horvátországra és Sclavóniára kiterjesztetett volna is, mivel későbben, nevezetesen 1741-ben, ellenkező törvény hozatott, többé ragaszkodni nem lehet. Az ott levő evangyéliomi egyházi községekre nézve voltak , kik valamint azoknak eltörlését háboritást okozó dolognak tartották , ugy azoknak szaporítását az említett törvényekkel ellenkezőnek s egyszersmind azt is az igazságba ütközőnek tekintették , hogy valaki örökségét meg ne tarthassa, vagy pedig törvényesen ki ne kereshesse. Egyébiránt világosan kinyilatkoztatták a horvátországi követek, hogy mindezen okoknál, mind utasításuknál fogva, kívánságuktól el nem állhatnak. Különféle módosítások ajánltattak azután ezen hitlevéli pontnak az 1741-ki 46-ik t. czikkel leendő összeegyeztetése végett. Az evangélikusok azonban csak az országbiróéban nyugodtak meg : „Magyarország kebelében." Ezen záradékkal az 1741-ki törvény sem el nem töröltetvén sem meg nem erősíttetvén. De ezen mérséklettel ismétlen a római katholikusok nem elégedtek meg; miért is mivel az egyesség lehetlennek látszott, sokan ezen ügy elintézését is a királyi felség elé kívánták terjesztetni; de ennek is sokan ellenmondtak. A megállapodás lőn, hogy ama szavak után : „M agyarország kebelében1' ezen szavak is tétessenek: „ide nem értve Dalmátiát, Horvátországot és Sclavoniát." Mely ragasztóknak az evangélikusok egyhangúlag ellenmondtak; ez azonban mégis megtartatott, szabadságukra hagyatván lehető ellenészrevételeiket ő felségének előterjeszthetni. Ez alkalommal néhány kir. város követe is megerősíttetni kívánta az oly kiváltságokat, melyek folytán az evangélikusoknak az ő