Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

— 2 — Visszatértével azonban hirtelen türelmetlennek kezdett mutatkozni a hitjavítási mozgalmak iránt. S vagy a német birodalmi, Nürnbergben 1522/3-ban tartott gyűlés folytán, vagy különösebben az ott megjelent pápai követ Chieregati Ferencz bibornok kemény szónoklata következtében, melyet a bibornok , nyomtatásban kiadva, Lajos királyunknak ajánlott, vagy útjában Thurzó Szaniszló olmüczi püspök, s Budára visszatérte után Szalkay László ekkor még egri püspök, s későbben a pápa által ezen fáradozásaiért bibornoksággal kecsegtetett esztergomi érsek, vagy és alkalmasint főleg maga Vl-ik Adorján pápa befolyása nyomán; miután Erdélyben a szebeni polgárok bizonyos újításokat kezdtek az egyházi ügyekben, melyek a németországi események viszhangjai voltak : a Wormsban még 1521-ben hozott német birodalmi végzés, mely Luthert és követőit eretnekeknek és kiirtandóknak nyilvánította, az 1523-ki budai országgyűlésen hazánkban ujabb kiadást nyei t. 3) Legfőbb oka azonban, hogy az említett 1523-ki és 1525-ki törvények hozattak, a Szapolyay-Verbőczy akkori ellenzék volt, a következő szempontból indulva ki. Verbőczy átlátta, hogy az udvar romlottsága, az országot hanyatlásba, a nemzetet talán sírba is döntheti. A király tehetlen volt, s körében a nagyok vagy önző és versengő olygarchák, vagy még ezeknél is roszabbak : nyilt tolvajai a kincstárnak, vagy pedig idegenek voltak, kik épen a legnagyobb mértékben magokra vonták az ellenzék gyűlöl ségét. Ezen bajok ellenében a haza legnépszerűbb fia, a kitűnő tudományosságu, s rendkívül elragadó szónoklatu Verbőczy , megkísértette a nagy munkát : megmenteni a hazát, és szövetkezett a haza legérdemesebb fiával, a későbbi király Szapolyay János vajdával, ki már egyszer a Dózsa-lázadás idejében valósággal is megmentette a hazát, s kihez ezen rút közerkölcsü korban, midőn a kincstár nadályai a nádor Báthory pártfogásával dicsekedhettek, semmi gyanúsítás sem fért. Czéljok volt a haza megmentése végett, a megromlott olygarchákat, vagy legalább a külföldi tanácsosokat megbuktatni. Hogy tehát legalább az utóbbiakat annál könnyebben eltávolíthassák, s e tekintetben az udvarnál nagy befolyású pápai követ pártfogását is megnyerhessék, sőt a püspököknek magokhoz vonása által a hazai olygarcha pártot is meggyöngíthessék, mint lutheránusokat igyekeztek a külföldieket meggyülöltetni. ') Jászay Pál : A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 1846.