Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 73 folytán, azt tudatja a korlátnok , hogy a király, raikép már eddig is megmutatta, szigorúan megakarja az ország alkotmányát tartani stb., ,,s arra is kétségtelenül kegyelmesen hajlandó, hogy az evangélikusok jogai, a korábbi idők alaptörvényei, s a békekötések nevezetesen az 1606-ki bécsi és 1645-ki linczi által megalapítottaknak lenni, a kedélyek Örök időre megszilárdítandó egyessége végett a jelen országgyűlésen kinyilatkoztassanak} s a békekötések szerint köztörvénynyel megerősíttessenek;" de abban nem egyezhetik meg, hogy öröködési joga kérdésbe vonassék stb. Ezen második levél értelme az volt, hogy a király csak azon koronázási hitlevelet kívánja kiadni, melyet anyja és nagyatyja, Mária Terézia és Ill-ik Károly kiadtak ; mi egyébiránt tárgyunkat, a vallás ügyét illeti, ez iránt két nevezetes elv volt ezen nyilatkozatban: 1) hogy a fejedelem az 1681 — 1715-ki törvények által neki adott önkényről lemondva, ismét törvényhozási tárgygyá tette a vallás ügyét, s hogy 2) a fejedelem kinyilatkoztatta, mikép a békekötésekre kíván az alkotandó törvényben hivatkozni. XL. Augusztus 11 -én az országos vegyes bizottmány ülésében, mely d. e. 10-től d. u. 3 óráig tartott, a vallás ügyének tárgyalása folyt. A 3-ik pont megmaradt, mint a tiszaiak vallásügyi k. e. javaslatában áll, miszerint e vegyes házassági ügyek bírósága a római kath. szent széket illesse. Csakhogy végül nem az alperes széke említtetik azon vegyes házasságok birósága gyanánt, melyek valamelyik evangélikus fél római katholikussá létele által lettek vegyesekké, hanem általában a világi biróság illetősége mondatik ki az ily esetekben. — A vegyes bizottmány tehát ez által háromféle bíróságot állított fel a házassági ügyekre. Az ülés legnagyobb részét a 4-ik pont, s az abban levő ünnepmegtartási kérdés foglalta el. Hosszas vita után a többség igy változtatta meg a tiszaiak pontjának második részét: „A római katholikusok mostani (nunc usitatas festivitates) ünnepeit azonban a vegyes helyeken nem ugyan a magán, hanem a közéletben, a közbotránkoztatás elkerülése végett, az evangélikusok megtartandják, ehhez adván, hogy a földesuraknak és minden családfőnek tiszti kereset terhe alatt tilos akár r. kath., akár evang. jobbágyaikat és cselédjeiket ünnepeik, szertartásaik vagy ájtatosságukban akadályozni.'1 Ezen szakasz tehát a dunaiak javaslata szerint fogadtatott el,