Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 54 — tanácskozás alá, mely a vallás ügyéről szólott. Az első kérdés volt: Kell-e általában a vallás ügyéről szólani a koronázási hitlevélben? Ennek következtében minden megye követe felolvasta utasitásának a vallás ügyére vonatkozó pontját, ugyan azt tették, vagy szóval adták azt elő a királyi városok köpetei. Kitűnt, liogy a megyei és városi utasitások többsége azt kivánja. De a papság nagy hévvel ellenállott szónokai által, előadván, hogy a vallás ügye I-ső József ideje óta nem lőn a koronázási hitlevélbe iktatva, s ebből azt következtette, hogy most se történjék az. A megyei követek egy része középutat javaslott, hogy a vallás ügye ne tétessék a koronázási hitlevélbe, de a koronázás előtt szentesítendő törvények között történjék e részben köz megnyugtatás. A papság ismételve azt nyilatkoztatta, hogy esküjénél fogva csupán azon egyesség megszilárdítását tekinti czéljának, mely az egyedül üdvözítő római katholika vallást fentartandja, s abban soha sem egyezhet meg, hogy az evangélikusoknak nagyobb jogok engedtessenek, mint a minőkkel 1780-ban birtak. Balogh Péter Nógrád me gye követe azonban alapos és ékes beszéddel arra hívta fel és kérte a rendeket, hogy az evangélikusok kivánatait, melyek békekötések, koronázási hitlevelek és törvények által vannak megerősítve, fogadják el; nehogy különben a közcsend megháboritassék, s a kedélyekben örökös gyűlölség gerjedjen. Két órai vita után a többség azt határozta, hogy a vallás ügyéről igen is készíttessék hitlevéli pont. A következő kérdés volt ezen pontnak szerkezete, s erről is közel két óráig folyt a vita. A papság ugyan hallgatott, nehogy elállni lássék azon korábbi nyilatkozatától, miszerint egyáltalában nem kivánja a vallás ügyét országgyűlési tárgyalás alá tartozónak tekinteni. De néhány megyei követ, nevezetesen Szentiványi János (r. kath.) Bars, és MÍSÍCS József (r. kath.) Esztergom megyék követei nagy hévvel vitatták, hogy a szerkezendő hitlevéli pontban meg ne emiitessenek a békekötések, hanem csak az mondassék, hogy ezen ügy a már alkotott, s még ezentúl alkotandó törvények szerint s országgyülésileg ugy intéztessék el, hogy többé ne is szabadjon azt az országgyűlésen ismét felvenni. Mások azt vélték, hogy a hitlevélben sem a békekötésekről, sem az e tárgyban későbben alkotott törvényekről ne legyen említés, hanem csak a jelen országgyűlésen alkotandó vallásügyi k. e. törvényre történjék hivatkozás. Néhány városi követ sürgette , hogy a hitlevéli pontba beiktattassék azon záradék , miszerint a kir. városok kiváltságai és helyhatósági joguk a vallás ügyére nézve épségben maradnak. De az evangélikusok folyvást azon nyilatkozatuk mellett marad-