Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 52 — javaslat szerint békés egyesség létre nem jöhetett, most már annál szorosabban ragaszkodnak az uralkodó vallási czímhez is , miután különben is sohasem egyeztek volna meg annak némely r. kath. ur által indítványozott eltörlésében. Ezen előzmények után áttérnek az evangélikusok jun. 22-ki pontjaira. (Látszik e szavakban a Saller gróf nagyváradi nagyprépost által, a r. katholikusok nevében, készített észrevételekkel való elégedetlenség.) Az 1-ső pontra. Ismétlik azokat, mik a békekötések kétoldaluságáról s a következő törvények egyoldalúságáról már (Sauer által) elvannak mondva; kitérnek ezután arra is, hogy a békekötési biztosoknak nem volt országgyűlési meghatalmazásuk. Mind e mellett beleegyeznek, hogy minden 1647 óta alkotott törvény és kir. rendelet, melyek a nevezett békekötésekbe ütköznek, eltöröltessék. Kimondatni kivánják továbbá a szerkezetök szerinti 1-ső pontban, hogy a r. kath. vallást elsőbbség illeti, s ez többé tovább nem terjeszthetőleg áll (a papság állásán kivül) : 1) az áttérés eltiltásában, 2) a sz.-széknek a vegyes házasságok feletti bíráskodásában , 3) a vegyes házassági gyermekeknek a r. kath. vallásbani neveltetésében. A 2-dík pontra. Ebben több tárgy van. A) Hogy a r. kath vallásról az áttérés más vallásra szabad legyen, abba semmikép bele nem egyezhetnek. Különbség van az uralkodó és „bevett" vallás között; ennek természetes terjedése ellen , az emberi nem szaporodása utján, semmi akadályt sem lehet tenni; de nem illeti ezt meg az erkölcsi terjesztés, a proselytismus. B) Az uralkodó vallás jelleme azt követeli, hogy a r. kath. szülő gyermekei, bárminő vallású legyen is a másik szülő, mind r. katholikusok legyenek. (Saild javaslatában csak akkor követeltetett ez föltétlenül, ha az apa r. katholikus. Lásd fölebb). A vegyes házasságok tehát csak az evangélikus fél által kiadott reversálisok mellett engedtessenek meg. C) Abban megegyeznek, hogy az evangélikusok ne legyenek kötelesek a r. katholikusok szertartásaiban részt venni stb. Csakhogy az evang. urak ne merészeljék r. kath. jobbágyaikat az ünnepek megszegésére kényszeríteni. A 3-ik pontra. Nem tartják fentarthatóknak azon városi kiváltságokat , melyek az evangélikusok szabad vallás gyakorlata ellen léteznek, s ezt a szerkezetök szerinti javaslat bevezetésében mondják ki. (Sauer e részben ultramcntánabb volt.) Az evangélikusok által építendő templomokra stb. nézve, azt kívánják törvénybe iktatni „menyiben az evangélikus nép kimerítése (sine enervatione) nélkül történhetik;" s hogy a r. kath. földesurak és községek csak ott