Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

_ 44 — egygyé lett, a békekötéseknek többé semmi tárgyuk sem volt, nem egyéb, mint 1-ör megismerni, hogy az előtt kétoldalúak voltak a békekötések, ha pedig kétoldalúak voltak, ezen kétoldalúság nem szűnhetett meg azoknak megtartása végett eszközlött beezikkelyezésök által, mert maga a kötések megtartása két felet föltételez; 2-or az által, hogy az ország azoknak beczikkelyezése végett egyesült, nemhogy megsemmisíttetett volna azok tárgya, hanem épen ezen egyesülés és beczikkelyezés által érvényében megerősíttetett, s mint az ország alapés örökös rendelkezése a törvények gyűjteményébe soroztatott. Vallás-háborúk voltak-e avagy nem az ezen békekötéseket megelőzött háborúk ? nem látszik érdemesnek kutatni; hcl minden előtt a vallás ügyéről szól a béke, ott bizonyosan legalább részben a vallás ügyéért is folyt a háború. Hogy pedig ezen békekötésekben nemcsak a vallás ügye, hanem más tárgyak felett is történt egyesség; s hogy a békét kötött felek nem a római katholikusok voltak egy részről és az evangélikusok más részről, hanem Magyarország királya, s a hozzászító magyar római katholikusok és evangélikusok , más részről pedig Erdély fejedelme, s a hozzászító római katholikusok és evangélikusok, abból nem következik, hogy a háború nem volt vallás-háború , sem az, hogy a békekötések, nem vallásügyiek, sem az, hogy a kétoldalúság nem áll a vallás ügyében. Elég, hogy ezen békekötésekben tárgyalva volt az evangyéliomi vallás szabadsága és egyesség történt e részben , s hogy ennek megtartása megígértetett, és természetesen meg kellett annak igértetni az uralkodó és római katholikus rendek által az evangélikusoknak. Miért is e tekintetben ama békekötések vallásügyiek, és két fél is van azokban, az egyik, mely a vallás szabadságába nyiltan beleegyezett, a másik, mely azt követelte. S ha ezen békekötésekkel az országnak más politikai szabadságai is kivivattak , mint valóban több és sarkalatos szabadságával történt, annál szigoruabb megtartást érdemelnek azok a római katholikus rendektől is. Az előbbi okoskodás szerint a westpháli béke sem vallási béke Németországban, mert az sem egyedül vallási ügyekre terjed ki, sem a hadakozó felek nem voltak egy részről tisztán római katholikusok, más részről tisztán evangélikusok. S állván az 1606-ki és 1645-ki kötések kétoldalusága, önkényt következik, hogy a későbben egész 1741-ig hozott törvényczikkek mindazokban, melyekben a vallás-szabadságot megszorították, vagy azt múlékonynyá, önkénytől függővé, ingadozóvá tették , egyoldalúak,