Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

— 12 — A mozgalom ideje alatt kiadott 1709-ik évi dec. 12-ki kir. rendelet kedvező volt az evangyéliomi vallásra nézve. Az 17ll-ki szatmári béke szerint szabad vallásgyakorlat volt az evangélikusoknak biztosítva. 1714-ben apr. 23-ról azonban kir. rendelet jelent meg, hogy az evangélikusok az 1681-ki és 1687-ki törvényekhez, s az azokat kifejtő („explanáló") kir. rendeletekhez tartsák magokat. A legnagyobb csapás érte végre az evangélikusokat az 1715-ki országgyűlésen. Es pedig nemcsak, mivel az 1715 : 31-ik t. czikk az 1707-ki rosenbergi zsinat végzéseit megsemmisítette, s a zsinattartást jövőre is eltiltotta; hanem mert az 1715 : 30-ik t. czikk egyenesen is „a királyi explanátiók által kifejtett" 1681-i és 1687-i törvényczikkek állapotára tette vissza az evangélikusokat, sőt azt is kimondta, hogy ha pedig ezentúl az evangélikusoknak valamely panaszuk lesz, azt és pedig nem is összes felekezetök, hanem mindenki csak saját nevében, a királynak terjeszszék fel. Az evangélikusok törvényes állása tehát teljesen semmivé volt téve; egészen a királyi ,,arbitriunr' alá helyeztettek; ügyök többé nem volt országgyűlési tanácskozási tárgy. Tetézve lőn az evangélikusokra mért csapás az által, hogy ezen országgyűlésnek, mely oly mostohán végkép elkivánta taszítani anyai kebeléről az evangélikusokat, emez annyira sújtó 30-ik t. czikkében a mint eredetileg kir. jóváhagyást nyert, legalább ezen záradékos kifejezés is volt : „a három bevett vallást illető törvények," továbbá megvolt jegyezve, hogy a földesúri jogokkal nem kell visszaélni. De ezen két záradék a törvények Összes megjelenésével, az illető czikkben többé nem volt látható. Ezután jött a valamenyi között legkeményebb 1731-ki apr. 6-ki rendelet, mely többé árnyékát sem hagyta meg az evangyéliomi vallás szabadságának. E szerint, az 1691-ki explanátió vétetvén alapul, az evangyéliomi vallás gyakorlata az 1681-ki törvényben megnevezett helyeken kivűl mindenütt csak magánosnak volt tekintendő. Az evangyéliomi vallás szolgái csak a törvényben megnevezett helyekre voltak szorítva, csak itt lehetett azoknak beteg és fogoly hitsorsosaikhoz járulni. A törvényben meg nem nevezett helyeken a r. kath. lelkészek alá rendeltettek az evangélikusok. A magános isteni tiszteletnek az evangélikusok házaiban a szomszédok kirekesztésével lehetett történni. A superintendensek választásához kir. beleegyezés kivántatott. A kereszlés körüli felügyelési joggal a r. kath. püspökök ruháztattak fel. A*,