Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 147 e gy főtől függést nem ismernek, ő (ki a magyarországi összes ágostai hitvallású evangélikusok főfelügyelője volt), mint megyei követ, hitesor sósai irányában semmi kötelezettséget sem vállalhat el ;s kijelentette , hogy a vallás ügyét a jövőre sem lehet az országgyűlési tárgyalás alól kivonni, mert ha az evangélikusok jövőben sérelmet szenvednek , védelmökben, mire a természeti jognál és a békekötéseknél fogva fel vannak hatalmazva, nem lehet őket akadályozni. A kir. válasz törvénybe iktatását továbbá is sürgeti. A p r i m á s kinyilatkoztatta, hogy mindazon módot, melyek az evangélikusok vallás-gyakorlatának szabadságához tartoznak, s a r. kath. vallás jogsérelme nélkül megállhatnak, békességesen el kivánja nézni, de mivel az evangélikusok törekvése tovább terjed, ez által akadályoztatik a szabad vallás-gyakorlat előmozditása , s nem lehet a r. katholikusokat e részben vádolni. Haller JÓZSef gróf mármarosi főispán. A tiszt, egyházi rendnek azért nem lehet ellenmondásáról bizonyitványt adni, mert ezen tettével a törvény erejét akarván meggyengíteni, az országgyűlés saját czéljával jőne ellenkezésbe az ellenmondás elfogadásával. Ha pedig az ellenmondásnak nincs sikere, a bizonyítvány különben is szükségtelen Széchenyi FerenCZ gróf azért ellenzi az ellenmondás megemlitését a törvényben, mert a kir. válasz fő czélja az egyesség helyreállítása, melylyel amaz ellenmondás teljes ellentétben áll. Szatmár megye követe. A tiszt, papság ellenmondása az ország jogainak sérelme nélkül annálkevésbbé állhat meg, mivel a vallás ügye eddig a királyi hatalomtól függvén , most pedig ismét az országgyűlés jogkörébe tétetvén, a tiszt, papság ezen ellenmondásával egye. nesen az ország jogait is megakarja szorítani. Jezemiczky Károly Nyitra megye követe. Miután az első kir. válasz a főbb panaszos pontok körűi változtatást szenvedett, s az ellenmondás jövőben is különféle kérdésekre és vitákra adhatna alkalmat, legtanácsosabbnak nyilvánította, hogy a tiszt, papság és a világi r. katholikusok azon reményben, hogy ezen válaszszal örök köz egyetértés fog megállapittatni, s az evangélikusok minden további uj kérdés gerjesztését elfogják mellőzni jövőben, ellenmondásuktól elálljanak. Az országbiróis ezt vélte legjobbnak ; sőt arról is gondolkodott, nem volna-e jó a vallás ügyét az 1741-ki 8-ik t. czikk védelme alá helyezni 1), de megfontolván az ezen vélemény útjában álló akadá1) Ezen törvényczíkk szerint az ország sarkalatos jogai az országgyűlés tárgya, lásának is felette állanak. 10*