Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 145 Sokáig folyt ekkor a vita a felett, hogy vájjon megeralitessék-e a törvényben az ellenmondás ? Többen ellenzettek azt, helytelennek s a királyi felséget sértőnek mondván, a rendek köz megegyezése által felkért kir. elhatározásnak ellenmondani. Sőt az országgyűlésre nézve is sérelmes ezen ellenmondás, mert miután az 1715-ki 30-ik törvény által a vallás ügye az országgyűlés által a királynak átadatott, kizárólag a királyi jogok körébe jutott az, most pedig a király ezen ügynek tárgyalására az országgyűlést felhiván , ismét közölte ezen felségi jog gyakorlását a rendekkel, az országgyűlés ez ügyben uj olag a törvényhozó hatalom közösségébe lépett, az ellenmondás által tehát az országgyűlés is meg van bántva. S végre ámbár a papság az ország első rendé, midőn a többi rend többsége valamely törvényt akar alkotni, a közjog szerint ez ellen semmi ellenmondásnak sincs helye. Zerdahelyi Gábor korczolai (czimzetes) püspök Ulászló Vll-ik decretuma előszavának 4-ik §-ából azt igyekezett megmutatni, hogy midőn minden rend meg nem egyez, kir. szentesítés alá nem lehet törvény-javaslatot terjeszteni. Az országbíró azonban azt felelte, hogy Ulászló Il-ik decretuma 31-ik J) törvényczikkével meg van czáfolva azon értelem, melyet a püspök úr tulajdonított az általa idézett szavaknak. S azt is megemlítette, hogy jóllehet a békekötések ellen is emeltettek ellenmondások, mindig kötelezőknek tartattak azok. Trencsén megye követe azt kívánta, hogy miután világi r. katholikusok is sokan vannak, kik a kir. válasz törvénybe iktatásának ellenmondanak, ezek ellenmondását is meg kell említeni. Hosszasan folyt ekkor e felett a vita. Az országbíró sajnálatát fejezte ki, hogy az országgyűlés vége felé nem lehet oly szerencsés, egyetértést eszközölhetni, mint azt többször sikerült előidéznie. A primás. Mi ugyan (értve a papságot) nem mondhatunk azért köszönetet. Az országbíró nagy tűzzel felkiáltott, hogy ezen szavakkal ő eminentiája önmagát sértette meg, miután az egész országgyűlés kénytelen megismerni , mennyit tett szónok országbíró a köz jó ügyében. Ürményi József személynök, nyomós beszéddel kérte a rendeket, hogy végezzék be elvégre ezen küzdelmeket, s a rendek köz egyetér1) S még inkább Ulászló tulajdon Vll-ik decretuma 48-ik t. czikkével. 10